Tenyleg en voltam a gonosz? Nekem kell, hogy lelkiismeretfurdalasom legyen?

Szia!

Nagyon sajnálom,ami Veled történik,és hogy ennyire hülye apád van (Már bocs).Egyáltalán nem Te vagy a hibás,ne okold magad.

Egy normális apa számára a gyerekével való kapcsolta mindennél fontosabb,az hogy ő a rib@ncait nálad előbbre tartja,mindent elárul róla.Az pedig,hogy hagyja nekik,hogy téged bántsanak,aki nem tehetsz semmiről,egyszerűen gyomorforgató.

Át tudom érezni a helyzetet,mert ezen én is keresztülmentem.Az apám szeretője engem is hívogatott,és mindenféle undorító dolgokat vágott a fejemhez.Hogy dagadt vagyok,ezért nem fogok soha kelleni egy férfinak sem,nézzek magamra,én vagyok a társadalom szégyene stb...(igaz,ő meg egy alkoholista pics@,aki belemászik mások házasságába,de az szerinte nem számít.)

És az apám engem sem védett meg,sőt,én voltam a bajkeverő a szemében.

Nem baj,legalább már tudom ezek után,hogy hogyan viszonyuljak hozzá.Rossz érzés ugyan,hogy nekem nincs szerető apám,aki minden helyzetben kiáll mellettem,de ugyanígy sokat veszít ő is,mert öregségére nem lesz gyereke,aki szeretettel mellette állna.Na de ki mint veti ágyát,úgy alussza álmát...

Tudod,én bízom abban,hogy előbb vagy utóbb mindenki visszakapja a sorstól,amit érdemel.

Gondolj arra,hogy van egy szerető édesanyád,akivel egymást erősíthetitek.És ne legyen lelkiismeret-furdalásod,mert nem Te tehetsz a kialakult helyzetről.Ha az apádnak annyira fontos lennél,nem így bánna veled.

Kívánok Neked sok kitartást és erőt a nehézségek leküzdéséhez.

Én nagyon át tudom érezni a helyzetedet, mert mintha szóról-szóra én írtam volna.:( Én 17 éves voltam, amikor a szüleim elváltak, mert lelki terrorban éltünk, apánk eljárt iszogatni a haverjaival(bár azért alkoholistának nem mondanám), csajozott és a munkája miatt hetente 3 napot volt otthon.

A válás időszaka maga volt a pokol. Szinte elmenekültünk nagyimhoz, nem is igazán emlékszem hogy kerültünk oda végleg. Anyát folyamatosan fenyegette, minket nem keresett, mindegy hogy de anyán akart bosszút állni, nem érdekelte, hogy közben nekünk mennyi rosszat okoz. Több időszak volt, amikor hónapokig, sőt egy évig nem beszéltünk valami miatt, de aztán mindig mi kerestük a húgommal és újra beszéltünk, amíg megint be nem telt a pohár valamivel.

Most 24 éves vagyok és most nyugalom van, de ez csak a szerencsének köszönhető, mert olyan barátnője lett apámnak, aki mellett lenyugodott és minket is támogat anyagilag. Bár elég érdekesen indult a kapcsolatunk a nővel, de most már örülök, hogy együtt vannak, mert azóta nyugi van. Előtte az én apámnak is csak majdnem velem egykorú csajai voltak és ugyanazt mondta, hogy neki aztán nem kell többet komoly kapcsolat. Hát most már 3 éve van együtt a nővel és remélem még sokáig együtt maradnak. Egyedül a nő gyerekeit sajnálom, mert undorító, hogy apám mit meg nem enged magának velük szemben, de úgy vagyok vele, hogy az anyjuk dolga lenne megvédeni őket, de ha nem teszi, akkor én nem tehetek semmit.:/

Egyébként rengeteg dolgot tudnék még mesélni, pl. ilyen kocsiban szidós dolog nálunk is volt, de én út közben kiszálltam a kocsiból és zokogva sétáltam haza.:( Ha szeretnél beszélgetni valakivel, nyugodtan írhatsz nekem, szívesen mesélek a velem történtekről és segítek, ha tudok! Kitartás, lesz ez még jobb!:)

Nagyon gázos ember, - nem akarok határozottabban fogalmazni.

Én is elváltam, akkora gyerektartást vállaltam, önként, hogy a bíró is hitetlenkedett, ma is felkelek éjjel 1 kor, ha valamelyik gyerekemnek kell valami...

Nagyon rossz véleményem alakult ki a volt feleségről, mégis lekevertem egy frászt (az elsőt életünkben) a fiamnak, amikor obszcén módon beszélt róla.

A gyerektartás meg nem kegy!

Kérni kell a bíróságot, hogy állapítsa meg, s mivel nem fizet, előlegezze meg az állam, - ez szokásos eljárás, ők meg majd beszedik apádtól, ahogy tudják!