Milyen az Édesanyátok? Milyen jót és milyen rosszat "köszönhettek" neki?

Ha tényleg ennyire rossz lett volna neked, akkor nem 36!!! éves korodig élsz vele, hanem már legkésöbb huszonévesen elköltözöl és önálló életet kezdesz. Ezen kivül ha állandó hasfájásod van, akkor épeszü ember nem vár 39!! éves koráig, hanem már tizenévesen is elmehet EGYEDÜL orvoshoz kivizsgáltatni magát.

Ne anyádat szidjad, hanem elsösorban magadban keresd a hibát!!!!

Az én édesanyám számomra tökéletes anya. Nagyon sok mindent köszönhetek neki.

Mindettől függetlenül tisztában vagyok vele, hogy különbözőek vagyunk. Vannak hibáink. Neki is vannak.

Soha nem pátyolgatott, tutujgatott túl. Apró gyermekkoromtól kezdve az életre nevelt. Arra, hogy igenis vannak kötelességeim (talán túlontúl is), a tetteimért én vagyok a hibás. Tizenéves koromban is "felnőttként" kezelt. Világ életünkben sokat beszélgettünk.

Ha problémám volt, adott tanácsot, de a megoldást mindig nekem kellett megvalósítani. Nem igazán emlékszem, hogy valaha valamit is helyettem tett volna meg. Értem, az én érdekemben nagyon sok mindet, de helyettem nem igazán.

Az általam leírtak alapján nem igazán értem, hogy miért őt okolod azért, hogy csak 39 éves korodban derült ki, hogy tejcukor érzékeny vagy? barátokat sem hiszem, hogy neki kellett volna találnia neked.

Nem lehet, hogy saját kudarcaidért anyudat okolod?

az én anyám hagyta, hogy az élettársa megüssön, sértegessen és fogdosson. ennek ellenére engem hibáztat, amiért megromlott a kapcsolatunk, és össze-vissza hazudozik rólam a családnak. szívesen cserélnék veled anyukát, mert az enyémnél bárki jobb lenne

20/L

Édesanyád ezek szerint a saját keresetéből fizette a lakás-rezsit és etetett, ruházott, iskoláztatott téged!

Mi akadályozott meg téged abban, hogy akár az iskolában elmondd a tanároknak, hogy nem érzed jól magad?

Mi akadályozott meg abban, hogy nagykorúságod kezdetén te magad elmenj az orvoshoz, és kivizsgáltasd magad?

Mi akadályozott meg abban, hogy miután felnőttél, az iskoláidat befejezted, a saját erődből, saját keresetedből elmenj albérletbe, (mint ahogy teszi ma rengeteg fiatal) és akkor van saját szobád.

Ma, közel 40 évesen is az édesanyádat okolod azért, mert még mindig csak olyan anyagi helyzetben vagytok, hogy kénytelen van vele egy szobában lakni!

Még mindig ott laksz az ő nyakán, miközben őtet hibáztatod, hogy 12 éves korod óta neked nincs külön szobád? Hát teremtsd meg magadnak!!!

Hogy a kérdésedre is válaszoljak:

Én az édesanyámtól (bár egy iskolázatlan, egyszerű asszony volt) rengeteget tanultam. Szinte mindenre megtanítottak a szüleink minket, amiket egy önálló háztartás vezetése esetén akár fiúknak (bátyáim), akár lányoknak (nővérem és én) tudniuk kell ahhoz, hogy saját életünk kialakításakor ne legyenek fennakadások.

Megtanítottak minket dolgozni, a pénzt beosztani, megtanítottak minket arra, ha valamit el akarunk érni az életben, azért dolgozni kell, mert ingyen sehol, semmit nem adnak.

És hát kaptunk tőlük példát, tanítást az egymás iránti tiszteletből, szeretetből, megbecsülésből, és sok-sok hasonlókból.

Szeresd a szüleidet, és adj meg nekik öregkorukra mindent, amit csak tudsz!

Tedd ezt addig, amíg teheted, amíg örülni tudnak neki!!!

Nem akarok rosszat mondani édesanyámról, de nála minden a büszkeségből fakad, és abból, hogy nem tud bocsánatot kérni. Egy nagyon erős, sziklaszilárd nő, aki előtt le a kalappal. De pont ezért menekültem el otthonról 18 évesen, mert akárhogy is kapartam, nem tudtam neki megfelelni. Ahogy a húgom sem, csak ő még otthon lakik, 15 évesen.

Tehát rosszat nem tudok róla mondani, de szinte minden problémánk a büszkeségéből fakad. Ennek ellenére így szeretem, és szeretnék egyszer egy olyan erős nő lenni, akit ennyire tisztelnek, és szeretnek mint őt.

Vagy kamu vagy pedig mozgásképtelen vagy. Egy normális egészséges férfi az elmegy dolgozni akárhova is.

Amúgy dugtál már?

Miből gondolod, hogy a kérdező férfi?

Persze és én miből gondoltam azt, hogy a kérdező nő?

Akkor most mi is? Férfi vagy nő a kérdező?????