Olyan gyerek voltam akit állandóan fegyelmezni kellett úgyhogy mindig játszottam anyám idegeivel. Nagyon sokszor csalódott bennem és sokszor megbántottam és csak most jöttem rá, hogy mennyire fontos. Mindig ott volt ha valami bajom volt én meg folyton csak ellöktem magamtól és soha nem gondoltam arra hogy ez neki rosszul esik. Most meg nagyon beteg lett, kórházban van és nem is biztos hogy élve kijön onnan. Éjjel nappal mellette vagyok és jó vagyok hozzá de legszívesebben kinyírnám magam. Sokszor bocsánatot kértem tőle és sokat beszélgettem vele de ezt már rég nem lehet jóvá tenni, úgy érzem hogy én tehetek az egészről és miattam tart itt. Mit csináljak hogy érezze hogy mindent megbántam? Hogyan segíthetnék neki? Szeretnék neki mindent megköszönni.
Bocsáss meg magadnak és szeresd az édesanyádat minél tovább!
Kívánom, hogy gyógyuljon meg és sok-sok évig mondhasd neki, hogy szereted.
2012. okt. 2. 17:58
Hasznos számodra ez a válasz?
12/13 anonim válasza:
Ismerem én is ezt az érzést.Én édesapámmal voltam így, és egy súlyos agyvérzés 3 nap alatt el is vitte őt.Már kómában volt amikor a kórházba bementem hozzá és én annyi mindent szerettem volna mondani neki, bocsánatot kérni tőle, hogy számtalanszor megbántottam őt.Amikor már az orvosok is egyértelműen tudtunkra adták, hogy semmi esélye a felépülésre végig mondták nekünk, hogy beszéljünk hozzá, mert hall minket.És én bocsánatot kértem tőle és odasúgtam a fülébe, hogy bár nem mondtam elégszer, de nagyon szeretem őt.Ő csak ott feküdt és egy könnycsepp végigfolyt az arcán.Tényleg hallott engem.Biztos vagyok benne! Azóta már eltelt 12 év és én akkor zokogtam a legjobban amikor a gyerekeim megszülettek, mert szomorú voltam, hogy ő már ezt nem érhette meg, pedig úgy készült a nagypapa szerepre :( De bármilyen nagy is a baj imádkozz, mert sokszor az is segít.Apósom egy nagyon súlyos szívműtét előtt állt, miután szívinfarktust kapott és az őt műtő orvos nem sok jóval biztatott minket, mivel a papa nagyon sokat cigizett és az erei már elég ramatyul néztek ki.Mi bíztunk és imádkoztunk és a műtét sikerült és még ma is van a gyerekeimnek nagypapájuk.Legalább ez az egy nagypapa megadatott nekik :)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: