Gyerekek közötti kivételezés? Mi a tapasztalatod? A kicsit és a nagyot jobban szeretik a szülők? És a középsőő?

Igen, sajnos én is ezt látom, amit te utolsó :(

Bár nálunk ez nem volt, nálunk simán csak a kicsi volt a kedvenc.

A lepontozóknak pedig egészségére, remélem azért a ti gyereketekkel nem csináljátok ezt.

Nálunk nincs ilyen, legalábbis én nem veszem észre.

Persze máshogy kell velünk bánni: én, a legidősebb nagyon makrancos vagyok, nehéz természetű, mindig is afféle lázadó személyiség voltam (bár kezdek "lecsillapodni"), az idősebbik húgom pedig a nyugis művészlélek, akivel könnyű kijönni, míg a legkisebb kettőnk keveréke, dacos, de mégsem annyira, mint én. Néha úgy érzem, hogy a többieket jobban szeretik, de ők pedig azt sérelmezik, hogy én több mindent megkaptam, és régen, amikor zűrös voltam, sokkal több figyelemben részesültem.

Viszont a barátoméknál úgy gondolom, jelen van a kivételezés, legalábbis kívülállóként így látom, és nem ő a kedvenc. Néha a hányinger elfog emiatt, és legszívesebben felcsattannék, de inkább lakatot teszek a számra, és magamban ezt gondolom: "oké, legalább tudom, milyen anya NEM leszek".

#8 Dehogynem igaz. Te nem vagy úgy érintett mint a kérdező mert nincs nagytesód, de ha lenne akkor most ő panaszkodna itt hogy miért kellett valaha rád vigyázni. Illetve a kistesód is épp azon gondolkodik sokszor hogy neked mennyi mindent megengednek amit neki nem. Csak te efelett finoman elsiklasz, hogy te már kimehetsz este is, a kistesód meg épp erröl ábrándozik.

A szüleitek szemében ugyanazokat a lépcsőfokokat járjátok be, ahogy bánnak most a kishugoddal anno épp úgy bántak veled is és ahogy bánnak a nagytesóddal épp úgy fognak veled is mikor eléred azt a kort. Nincs ilyen hogy jobban v. kevésbé szeretnének, a nevelési hozzáállás más a korodhoz igazodva.

Csak ilyenkor mind a két oldalról azt veszed észre amire te is vágysz, hogy a kicsit milyen sokat babusgatják, a nagynak pedig mennyi mindent megengednek. Észre kell venni azt is ami a kicsinek vagy a nagynak annyira nem is jó, pl a kicsi ide vagy oda nem mehet vagy hogy a nagynak már komolyabb feladatai vannak, ha ezeket képes vagy meglátni rögtön helyére billen a mérleg a lelkedben.

red, van, ahol ez így működik, de van, ahol nem.

Én felnőttként írtam a válaszomat, 24 éves vagyok. Tudom, hogy kivételeztek, és távolról sem arról volt szó, hogy kit engedtek ki meddig.

Hanem miröl, vigyáznod kellett a kistesódra? Ebben látsz bármi kivetnivalót 24 évesen?

Gyakorló anyukaként te majd másképp fogod megoldani, hogyan? Mond el, kiváncsian várom.

Nem én vagyok, aki azt írta, hogy vigyáznia kell a kistestvérére.

Érzed, hogy téged nem szeretnek annyira, mint a testvéredet.

Olyat is ismerek, aki nyíltan kinyilvánítja, hogy az egyik gyerekét jobban szereti, mint a másikat. Még ide, az oldalra is írnak ilyen anyák vagy apák.

Nem tudom miért vitatkozol ezzel, sajnos létező jelenség.

Azzal pedig, hogy valakire rásózzák a gyereket attól, hogy velem nem történt meg, nem értek egyet. Nem a gyerek dolga a másikra vigyázni.

A gyakorló anyukás kérdésedre pedig már fentebb válaszoltam.

Engem a víz kiver, ha gyerekekkel kell lennem. Nem akarok gyereket.

Ha gondolod fogadhatunk :)))

A páromat már megtaláltam, de a véleményem nem változott.

Igazat is adnék neked, ha olyan indokok miatt nem akarnék, hogy idegesítőek, elviselhetetlen az ordításuk stb. ami egyébként teljesen igaz, de nem akadálya a gyermekvállalásnak.

Viszont nálam nem erről van szó. Ebben vagyok a legbiztosabb :)

Megígérem, hogy, ha változik a véleményem, azt megírom :) Egyébként is kedvellek, szoktam olvasni a válaszaidat, a többségével egyet is értek.