Más is gyerek még lelkileg 18 évesen vagy én vagyok későn érő típus?

Néha úgy érzem, nagyon le vagyok maradva, vagy nem tudom, megálltam a fejlődésben, mert magam körül csomószor olyan 18 -19 éveseket látok, akik közül már sokan együtt élnek a barátjukkal/barátnőjükkel szülőktől távol, vagy ránézésre olyan korosnak tűnnek. És most nem a felelősségről beszélek, mert nyilván elmegyek bevásárolni, feladok csekket, eltakarítok magam után, vállalok nyári melót, csak olyan gyereknek érzem még magam, hiszen pár éve még szinte játszottam..meg simán leülök "birkózni" a 12 éves unokahúgommal, család is kb egy szinten kezel minket, vagyunk mi, gyerekek, meg ők, a felnőttek. Szóval ezek olyan fura dolgok, arra is gondoltam már, hogy félek felnőni és ezért el kéne mennem pszichológushoz, mert infantilis maradok, pedig lassan betöltöm a 19-et.