Normális ha a lányom nem látja meg a házimunkát?

Én eszméletlenül vaksi vagyok. Szó szerint és átvitt értelemben is. Ezt az én anyukám már korán észrevette, ezért listákat írt nekem. A húgom tök más, szerintem telepatikusan beszélgettek, hogy mikor mit kell megcsinálni.

Ráadásul én elég kényelmes is vagyok. Megcsinálom, de a saját tempómban. Anyu mint egy náci tiszt állt mindig, és nézett, és láttam rajta, hogy arra gondol, neki ez gyorsabban is menne. Pl. ha nagyon sok a mosatlan (nincs gépem), akkor beáztatom turnusokban. Elmosom a tányérokat, de megunom a mosogatást, úgyhogy lazításképpen kisúrolom a kádat. Visszamegyek mosogatni, megint megunom, addig elmegyek port törölni, stb.

Az a lényeg, hogy hagyd, hogy a saját stílusában és tempójában végezze a feladatokat. Nem azt mondom, hogy szeretni fogja, de kevésbé fogja rühellni. Nem olyan érzés, mintha a te dolgodat csinálná, hanem a sajátját.

ma 00:33

szerintem ez így tök korrekt :)

Nem mindegy, hogy mennyi pontot kapsz?

Kérdésre. Amikor a gyerek 10-12 éves, nem bízza az ember rá a házimunkát, mert csak maszatol. Annak meg mi értelme van. Sok gyerek, az enyéim is jártak külön órákra. Zongora szolfézs, , angol, gyermek kórus a rádiónál, majd az operaház kórusa,olasz nyelvtanfolyam, különböző versenyek. Művészettörténet, matek verseny, vagy éppen amelyik nyelvvizsga nem sikerült, újra tanár majd ismét vizsga.Végül hozzá szoktak ahhoz, hogy fáradtan haza jönnek és más dolguk nincs, mint lecke írás és lazítani egy kicsit. Olvasás.Mire már akkorák voltak, hogy segítenének, akkor készültek a nyelvvizsgákra, vagy éppen kis érettségire, de ugye, megjelentek a fiúk is. Nos ők sem tudtak a napi 24 órából többet kihozni. Külön matek hétvégén,készülés a felvételire. Gondolom ismerős sok fiatalnak, hogy mindezt nehezen lehet bezsúfolni napi rohanásba. De van eredménye, hiszen van közgazdász, van ötvös, van iroda vezető, aki 2 nyelven beszél, a másik csak angolul, a harmadik angol német spanyol. Ez az amit tudtam nekik nyújtani, hogy nem lettek kitűnő háziasszonyok, a mai világban meg kell élni, és ezekre a tanulmányokra szükségük volt a világban elinduláshoz. Nem házicselédet akartam nevelni belőlük. Nem azt mondom, hogy nem lett volna jó ha segítenek, de túléltem. :-)

Én például utálom,hogy soha nem kérnek meg semmire,de aztán meg mégis duzzognak,hogy ezt meg azt nem csináltam meg,illetve azt is utálom,ha meg is kérnek,el is végzem,de nem köszönik meg,mert szerintük ez a természetes. Természetes is,de annak is természetesnek kéne lennie,hogy megköszönünk valamit.

Próbálja meg ezzel ösztönözni,kérje meg és ha meg is csinálta az összeírt házimunkát,köszönje meg. Jól fog esni neki és később esetleg magától is eszébe jut. Tényleg nem olyan nehéz szólni,hogy esetleg milyen házmunka elvégzése lenne időszerű... Komolyan,némelyik szülő úgy viselkedik,mintha direkt keresné a konfliktust. Nem értem,és az enyémek is ilyenek.

22L

Idefigyelj Kérdező, takarítás szempontjából te tényleg elég kibírhatatlan vagy:D

Fiúként legalább 4-5 féle módszert fel tudok sorolni, hogy hogyan lehet kiteregetni egy nadrágot. Mindegyik után megszárad, és egyik módszer után sem lesz gyűrött. Ne szidd le a lányodat azért, mert ő a 2-es módszert választja, míg te világ életedben a 4-es szerint csináltad. Nekem is eldurranna az agyam, ha mindig ott sündörögnének mögöttem és mondanák, hogy ez így nem jó. De igenis jó, csak MÁSKÉPP csinálom. Mondd meg mit csináljon, és ha megcsinálta köszönd meg.Ne pedig habzó szájjal ronts a szobájába, hogy miért balról-jobbra törltél fel lányom, azt jobbról balra kell.

Kedves Kérdező,

Pszichológusként mondom a következőt, de nem lesz egy leányálom, és persze ez itt most csak tárgyilagos válasz a kérdésedre, nem pedig terápia vagy pszichológiai foglalkozás.

A lányodat Te formáltad. Jó irányba formálni tisztelettel, bizalommal, megingathatatlan hittel, együttérzéssel, példamutatással, melléje állással lehet, rossz irányba formálni bántással és árulással lehet. Aki egészséges, segítőkész, szerető gyermek, azt a szülő tette egészségessé, segítőkésszé, szeretővé, és aki egy érzelmi roncs, azt a szülő tette érzelmi ronccsá. Ekkora hatalma van egy szülőnek, még a külvilági hatásokkal szemben is.

A lányodnak tehát szeretethiánya van, és a megoldás kulcsát a Te viselkedésed jelenti, ahogy a megoldás hiányának vagy a helyzet további romlásának a kulcsát is.

A helyzetet helyre lehet hozni, a lányod képes lenne nagyon segítőkész lenni, és ti barátnők is lehetnétek. De nem fogod helyrehozni, amíg őt hibáztatod, sőt, addig ez csak rosszabb és rosszabb lesz, míg végül jó esetben elköltözik, és a jövőtök egy távolsági kapcsolatban, konszolidált álmosolyokban fog kimerülni, az ő élete pedig ennek az elrontott családi háttér és a Te örökül hagyott rejtett üzeneteid öröksége alatt fog nyögni. És így tovább és tovább, így öröklődik a pokol generációról generációra egészen addig, amíg valaki valamikor a sorban nem kezd el helyesen cselekedni.

A menny és a pokol itt van a Földön. Kizárólag rajtunk múlik, hogy családunk melyiket éli meg. A válasz tehát: nem, nem normális, de Te hoztad létre, így Te tudod helyrehozni is - bár nem az eddigi gyakorlat folytatásával.