Ilyen helyekre miért kell kisgyereket hozni? Vagy csak én nem értek egyet az ilyen dologgal?

mi visszük magunkkal nagyon sok helyre a gyerkocot,voltunk már ballagason.eskuvon,étteremben,boltban...eddig csak pozitív tapasztalatom van vele szerencsere,meg a visszajelzesekbol ítélve másnak is..Alig múlt másfél éves,de pl. tudja,hogy a boltban csak azután lesz az övé bármi is,ha kifizettük,ha látom,hogy kezd nyugos lenni,elviszem az adott helyrol,és nem sertodok be,ha valaki raszol,ha épp nem veszem észre,hogy rosszalkodik(persze azért azt elvárom,hogy kulturáltan tegye..bocs,de néhány válaszoló stilusabol nem az jon le,hogy képes lenne normálisan raszolni egy gyerekre..)ugyanez igaz a baráti,családi körre,ésszerű dolgokon senki nem sertodik be..

szóval veled egyetértek,nevelni kell,de ahogy itt néhányan beszélnek a gyermekekrol,inkább ne vallaljanak gyereket..Ők nem tárgyak,vagy a tulajdonunk,hanem érző emberi lények,igényekkel,elvárásokkal..az pedig,hogy ezt így gondolom,nem jelenti azt,hogy ne lenne megnevelve a gyerekem(mert nem ordibalok vele,utom,k.anyazom,ezek nem nevelési módszerek,csak primitiv,haszontalan próbálkozások)

A fiam négyéves, a lányom kéthetes. Egyiküket sem vinném a fenti helyekre, két okból:

1. Tekintettel vagyok a többi emberre.

2. Egy ilyen rendezvény többnyire szenvedés a kisgyerekeknek. Nem akarom kínozni őket.

az a baj, h a gyerek otthon nem tanulja meg, h ki a főnök, mik a szabályok. csak hagyják nőni mint a dudva, aztán csodálkoznak, hogy a gyereknek fogalma nincs az alapvető viselkedési normákról.

engem anyukám 12 éves koromig nem vitt külföldre nyaralni. akkoriban kicsit zúgolódtam, mert egyeseket már pár évesen Tunéziába meg a tököm tudja hova hordtak. elmagyarázta, h úgysem emlékeznék belőle túl sokra, és csak lefárasztana az utazás. beláttam, h igaza van.

más helyeken is tudtam viselkedni. ha nem, akkor kész, hazamentünk. a következő alkalommal már jobban ment a dolog, mert ismertem a következményeket.

ha lesz gyerekem, akkor csak olyan helyre viszem, ahol nem zavarok vele másokat.

Kérdező, szerintem Neked teljesen igazad van, kér, hogy a beszélgetés elment a "suttyó gyerekek" pocskondiázásának az irányába. Itt nem az a megoldás, hogy elviszek egy 2 évest egy olyan több órás előadásra, ami még egyáltalán nem neki való, aztán közben jól megnevelem, hanem az, hogy nem viszem magammal. Nem a kisgyerek tehet arról, hogy nem köti le a diplomaosztó (amit valljunk be, gyakran még egy felnőttnek is kihívás nyugodtan végigülni), hanem a kedves anyuka, aki képtelen kihagyni ezt a családi alkalmat.

Ez nem annak a függvénye, hogy otthon rászólnak-e a gyerekre. Nem lenne szabad olyasmit ráerőltetni a kicsi gyerekekre, amihez ők még abszolút éretlenek. Tehát nem az a megoldás, hogy elviseljük a színházban rohangáló kisgyerekeket, hanem az, hogy nem visszük őket színházba. Ha nem lehet megoldani a felügyeletüket, én sem megyek. Kibírom.

Ezt már leírtam más kérdéshez is, de én emlékszem, hogy mikor kicsi voltam, a nagypapám vigyázott rám sokszor, és ha mentünk valahova, és idióta voltam, és rám szólt egy idegen, akkor a nagypapám ENGEM szidott le, hogy milyen rendetlen vagyok, nem a másik felnőttet, hogy de paraszt.

Ez a baj. Ha objektíven nézed, általában kinek van igaza? Egy felnőttnek vagy egy gyereknek? A felnőttnek, hisz a gyerek még csak tanulja, hogyan kell viselkedni.

Ha egy gyerek szaladgál a boltban, és rászólok, hogy: lassabban, az nem az anyuka vagy a gyerek ellen van. Az anyuka és én régebb óta élünk ebben a társadalomban, ismerjük a szabályokat, a kicsinek meg kell tanítani.

Hm. Ismerős a szituáció. A múltkor bementem egy étterembe vacsorázni, de a végére majdnem szétdurrant az agyam. A mögöttem lévő asztalnál egy idióta gyerek ütött vágott mindent, az ostoba anyja meg rá sem szólt. Persze itt sem mert senki sem szólni, mert az tyúkanyó leharapta volna a fejét. Szánalmas. Az az igazság, szívesen rájuk borítottam volna az asztalt.

Volt egy másik eset, éppen ingerült voltam, és egy gyerek csorda rohangált körülöttem. Mintha ez lenne a normális viselkedés. Teljes erőmből, artikulálatlanul ráordítottam az egyik gyerekre. Onnantól csend lett :)

Én egy táska boltban dolgoztam 5 évig. Hát ne tudjátok meg!

Egyszerűen letojták az Anyukák, hogy mit csinál a gyerekük. Mindent szétdobáltak, futkostak, rosszalkodtak, a táskákat húzták a földön. Az Anyjuk rá se bagózott. Tényleg csak akkor szóltunk ha már nagyon gáz volt, de nem egyszer sértődött Anyuka viharzott ki. A legkeményebb az volt amikor az üvegkirakatot ütötte a gyerek, kétszer szóltam, tovább ütötte mire az betört és repültek a szilánkok mindenfelé, még jó, hogy nem sérült meg a gyerek. Na ott azt hittem felmondok. Kolléganőm 50 éves de mondta, hogy az ő idejébe bizony nem ez volt... Én most vagyok terhes de biztos vagyok benne , hogy nálam ezt nem fogja csinálni a gyerekem!