Mi ez a hülyeség, hogy sokan nem engednék, hogy a szeretteik halála után odaadják a szerveiket valakinek a transzplantációs várólistára?

Volt egy mentálisan beteg fiú, aki kórházban haldokolt. Még amikor élt, akkor elhívták hozzá a specialistát egy másik városból, aki ki tudja szedni a szerveit és odaadni annak akinek szüksége van rá. Ott ültek mellette mint a keselyűk és várták, hogy meghaljon, pedig tudták, hogy az anyja messze lakik és szegény, tehát nem tud azonnal odaérni és beleegyezni, elbúcsúzni. Végülis betolták a műtőbe ahol kiveszik majd a szerveit, de még akkor is élt!! Aztán nem történt meg a dolog mert nem halt meg időben és az orvosnak haza kellett mennie. Per is lett belőle. Na persze ez nem az országban volt.

Ebből csak annyit akarok kihozni, hogy amikor oda kerülsz, koránt sem elegáns ez a művelet és egyszerű. Én nem csodálkozom, hogy valaki ellenzi. Majd amikor te vagy valamelyik szeretted lesz érintett, akkor te sem fogod ilyen könnyen gondolni. A gyászoló embernek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy másoknak milyen veséje van.

Sajnos ezt én sem értem az emberekbe, nyilván egy halála után főleg rögtön pár nappal később alapból nehéz feldolgoznia azt, hogy akkor a szervét adja valaki másnak mert már neki úgy sem kell, ez így érthető is, hogy az ember másra nem tud gondolni. De ha az orvosok is úgy adnák be hogy fokozatosan meg hagynának egy kis időt ezen gondolkodnia akkor talán belemennének.

Én nekem ismerősi körömben volt egy srác akinek az unokahúga szenvedett agyhalált, egy baleset miatt ahol olyan fejsérülést szenvedett aminek ez volt s következménye. A lány még fiatalkorú volt, a szülőknek kellett dönteniük. Persze elsőre hallani sem akartak róla, de a veséjére volt szükség meg a szívére. Viszont kiderült hogy a szívével voltak gondok azt mégsem vették ki belőle mert az is beteg volt ami kiderült persze és a vizsgálatok is azt mutatták hogy ha donornak adták volna oda valakinek nem biztos hogy sikeres lett volna a műtét. De a veséjét viszont oda tudták adni egy olyan lánynak akinek nagy szüksége volt rá. A szóülők belementek ebbe így utólag megfontolva mert tudták azt hogy ha így segítenek másokon akkor még is elmondhatják azt hogy a lányuk utolsó tette az volt hogy segített egy másik vele egykorúnak abban hogy normális életet éljen az ő szervével, és ez így is van. persze nem mondhattak ki az orvosok semmi információt hogy ki kapta a donort, de annyit elárultak hogy sikeres volt a műtét és sokáig megfog maradni remélhetőleg.

Ez kb 2 éve történt így, hogy azóta mi van senki sem tudja, de a szülők is nyugodtabbak, mert ha nemleges választ adtak volna lehet furdalná őket a lelki ismeret.

Minden ember hisz valamiben, mindenkinek fontos valami, ami a másik számára teljesen értéktelen. Nekik ez a meggyőződésük, ahogy egyesek az istenben és túlvilágban hisznek, míg mások az újjászületésben.

Ha nem szeretsz egy ételt, akkor hiába győzköd valaki, hogy az milyen egészséges, akkor sem tudod jóízűen megenni.

Vannak akik úgy gondolják, hogy a szeretteik nem hentespultok akikből csak úgy át lehet pakolni a dolgokat egy másik emberbe, ha már meghalt. Ezzel nem hiszem, hogy lehet mit kezdeni, egyszerűen más gondolkodásmód. Nekik ez olyan mintha valaki meggyalázná a szerettük testét, amit senki sem nézne jó szemmel szerintem. Érzelmileg annyira sokkoló helyzet, hogy nem tudnak úgy gondolkodni, hogy ezzel mások életét menthetik meg, stb...

Ez egy nagyon jó kérdés. Van egy több éve futó gagyi hazai gyártású sorozat, amiben volt egy kicsit idekapcsolódó sztori. Az egyik tinicsaj megharagudott a barátnőjére, mert járni kezdett azzal a sráccal, aki megkapta a meghalt barátjának a szívét. Lehet, hogy érzéketlen vagyok, de nem nagyon hatottak meg a leányzó siránkozásai, haragja.

Még valami hitvallással lehetne ezt a hozzáállást magyarázni, de hát ilyesmire nem nagyon hivatkoznak a transzplantáció ellenzői.

Saját magáról könnyen hoz döntést az ember, de mikor egy szerettét veszíti el akkora a fájdalma, hogy szeretné mindentől megóvni azt, akit elveszített. Bután hangzik, hisz hideg fejjel nézve az már csak egy test, de annak, akit veszteség ért ezt nem lehet így elmagyarázni.

Ez egy borzalmasan nehéz téma, és én senki nem ítélek el, bárhogy is dönt, hisz nem én élem át a fájdalmát.

Azt elítélem mikor valaki életében kijelenti, hogy nem adja a szerveit. Azt tényleg nem tudom megérteni.