Ebben az esetben túl nagyok közöttünk az anyagi, tapasztalati és egzisztenciális különbségek?

Szia! Nálunk hasonló a helyzet, azt kivéve, hogy még nem volt házas és nincs gyermeke.

Én 22 éves egyetemista vagyok, idén nyáron végzek. Ő 32 éves, 12 éve dolgozik, van egy saját lakása pár éve, kompletten felszerelve, berendezve mindennel. 1 éve vagyunk együtt, azt tervezzük, hogy ha végeztem az egyetemmel és lesz állásom, akkor odaköltözöm hozzá. (Ő eddig is szerette volna, hogy lakjam nála, és ameddig nincs állásom ő majd eltart, de ebbe én nem mentem bele, mert kellemetlen lenne számomra, hogy semmit nem tudok beleadni a rezsibe illetve a kajába.) Az elején nekem is voltak fenntartásaim, hogy ha odaköltözöm majd, tudnám-e saját otthonomnak érezni a lakását, tudnék-e otthonosan mozogni stb. Aztán ahogyan telt az idő, elszálltak ezek az érzéseim és félelmeim, kb. néha olyan mintha most is együtt élnénk. Besegítek neki a házimunkába amikor pl. reggel korán elmegy dolgozni, de nekem csak du van dolgom akkor délelőtt kitakarítok, főzök neki ebédet stb. Sosem éreztette velem, hogy minden az övé, és annak ellenére, hogy egyelőre semmit nem tudtam hozzátenni a közös életünk kezdetéhez, sosem éreztette ezt sem, vagy hogy ha vesz egy új bútort, hogy akkor az az övé. Vett egy ágyat, elkísértem én is, segítettem neki választani, nagyon adott a véleményemre, illetve h nekem is tetszen, hiszen nyáron már én is ott élek majd vele, és minden nap abba az ágyba fogok belefeküdni. Bár nem tudtam beleadni semmit, mégis mindenkinek azt mondta, hogy Vettünk egy ágyat stb.

Szóval ameddig nem érezteti veled azt, hogy te semmit nem tettél/mutattál fel, addig szerintem ne gondolkozz ilyesmin. Majd ha Neked is lesz fizetésed, és tudsz beleadni ebbe/abba, nyílván sokkal nyugodtabb leszel, de ameddig nem teheted meg, ne görcsölj ezen. Remélem nem lett túl hosszú a válaszom. :D

22/N

10-es, tehát írjuk le a 30 éves, jó anyagi körülmények között élő, biztos egzisztenciájú, elvált, gyermekes férfiakat? Ezt nem gondolod komolyan... :)

A váláshoz még annyit, hogy: tanulni is tud ám az ember a korábbi hibáiból.

"A váláshoz még annyit, hogy: tanulni is tud ám az ember a korábbi hibáiból."

Igen, ezért kezdenek 21-22 évesekkel? Szeritnem az a férfi, aki nem talál korabeli nőt, az pancser.

Igen, szerinted :)

Mi a baj a 21-22 évesekkel? Én már jócskán túlléptem a 30-at, de ismerek olyan huszonéveseket, akik mentalitásából, gondolkodásmódjából ki nem nézném a zsenge korukat. Rengeteg kapcsolat működik 8-10 évnyi korkülönbséggel. És rengeteg kapcsolat végződik válással/szakítással hasonszőrű emberek között.

Butaság ilyen szempontok alapján általánosítani.

"van egy olyan ábrándkép a fejemben, hogy a páromnak én legyek az első"

22+ (abból kiindulva, hogy még emlékszel a 22 éves önmagadra...mondjuk plusz 5 év...tehát egy 27 körüli) szűz férfi mennyivel jobb választás, mint egy elvált, gyermekes, 30 éves?!

Kihegyezed a kérdést a gyerekre, én viszont nem éreztem Kérdező sorai között, hogy ez lenne a legnagyobb baja. Inkább az anyagiak. De majd ő megmondja. Ha megmondja :)