Szerintetek van értelme szeretetet adni, ha nem akarom, hogy viszonozzák?

Ez így van. Szeretetért is felelősséget kell vállalni.

Minden tettünkért felelősséget kell vállalni. Mindegy, h ez pozitív vagy negatív dolog.

24/L

Érdekes (hogy azt ne mondjam, különleges) ember lehetsz. :)Én is szeretek adni (ismeretlennek és ismerősnek egyaránt), de én általában úgy vagyok ezzel, hogy ha ismeretlennek adok (például egy hajléktalannak az utcán, vagy a templomi perselybe dobok pénzt, esetleg használt ruhákat adunk le gyűjtőhelyen) nyilván nem várok semmit, viszont nagyon örülök, hogy adhattam vmit. Ellenben ha ismerősnek adok, csak úgy adok, hogy figyelek arra, hogy ő ezt ne érezze nagy áldozatnak, ne higgye, hogy lekötelezett lett + ne gondoljon bele többet annál, mint amennyi benne van. Ezt csak úgy lehet elérni, ha könnyed vagy, nem kerítesz nagy feneket a dolognak, és érezteted vele, hogy Te tudod, hogy hasonló helyzetben ő is ugyanezt megtenné érted. Plusz vhogyan éreztesd azt is, hogy Te bárkinek szívesen segítesz, ha lehetőséged adódik, szóval nem az illető a ritka kivétel. És ha ennek ellenére is többet képzel bele ebbe vki, akkor a saját érdekében sztem ne segíts neki többet. Azzal csak még inkább elősegítenéd, hogy hiú ábrándokat kergessen. :(

Szóval, ebben az esetben pl. úgy segítenél rajta a legtöbbet, ha nem segítenél. :)

Amúgy vhol furcsa, hogy nem vársz érte semmit. Mert oké, hogy anyagi értelemben én se várok semmit, de amúgy pedig fontos nekem, hogy az ismerőseim/barátaim szeressenek, eszükbe jussak, írjanak e-mailt, találkozzunk, stb. Persze nem azért adok/segítek, hogy megvásároljam őket, ... de gondolom, érted, hogy értem ezt az egészet. Sztem fontos a kölcsönösség.

Azért ne keverjük össze azt, hogy mondjuk szeretetből segítesz a szomszéd néninek bevásárolni, mert jó akarsz lenni, és nem vársz cserébe semmit, mint hogyha egy potenciális barátnővel vagy kedves, amit félre ért. Aki rászorul annak lehet adni, de aki nem szorul rá, annak csak akkor adj, ha tisztázod is hogy mi a pálya.

nem tudom mire érted hogy szeretetből mit adtál annak a lánynak aki beléd esett? azért mert párszor beszéltél vele, és ő ebből többre következtett, az az ő baja. Viszont ha az önbizalmát akartad jófejségből helyre tenni azzal hogy udvarolgattál neki, és jogosan következtetett arra hogy akarsz tőlve valamit, akkor hibáztál.

Ha mindig megmondod mi a felállás részedről, egyenesen és félreérthetetlenül, akkor sose hibázol. Az más kérdés, hogy valaki nem tudja megkülönböztetni az udvarlást a rendes udvarias viselkedéstől. De majd megtanulja.

Felelős olyan értelemben vagy a szeretetből tett cselekedeteidért, hogy ha arra a továbbiakban is számít valaki, de neked már eleged van, és nem mondod meg, akkor jogosan haragszanak meg rád. Mondjuk a nénis eset amit mondtam. Ha rendszeresen vásároltál neki, de már nincs időd, akkor kellemetlen lehet, mert ő már hozzá szokott hogy te mindig segítesz neki, viszont hirtelen nincs neki más.

Teljesen normális hogy nem kérsz cserébe semmit. Mert normális valószínű a háttered, és az önbecsülésed, nem szorulsz mások istápolgatására meg lelkizésre. Nincs ezzel semmi gond. Én is általában meghallgatom a barátaimat, meg ha kérik elmondom a véleményemet, de én nagyon ritkán traktálok mást a bajaimmal, mert jobb szeretem egyedül megoldani, vagy mert nem tartozik másra.

Olvasd el a Kisherceget :) elég híres a meszelidítéses rókás jelenet :) gondolom a barátod erre értette.

34/N