Hát nem szánalmas?

tinikorban a szüleimet én is ellenségnek láttam.

kezdem azt hinni, ez természetes dolog.

mert ha valakit otthon el tudnak nyomni a szülők, azt később az életben is elnyomja mindenki, szóval ez szükségszerű rossz, ami hozzá tartozik a fejlődéshez.

mellesleg egy gyerek soha nem fogja átérezni azt az aggódást, amit csak a szülő tud érezni a gyereke felé.

amúgy van egy trükk. minden véleményt, beszélgetést, úgy kell kezdeni, hogy megértem/elfogadom amit mondasz...

próbálni kell kerülni a de, viszont és mindennemű ellentétes kifejezéseket.

amit el akarunk érni, azt érvelésekkel kezdjük, az érvelések elfogadtatásával, hogy a másik azt lássa, hogy tulajdonképpen egy célért küzdötök.

pl.:

cél: a barátommal akarok aludni

előadása: (bevezetés)egy srácot mindig kikosaraztam, de annyi mindent megtett már értem, és emlékszel amikor meséltem, hogy nem fogadtam el ezt meg azt tőle és úgy bántotta (befolyásolás, hogy mentálisan megjelenjen neki a kép egy rém szerelmes jószívű srácról)szóval szeretném most értékelni, viszonozni, mert rájöttem az ilyen srácokat meg kell becsülni, mert sokkal jobb, mint azok akik kihasználni akarnak (ezek az érvek)visszakérdezések: hogy te is így látod e, stb stb (egyetértést kell kiváltani)és ekkor meg akkor szeretnék vele találkozni, viszont invitált, h bemutatna a szüleinek (mintha nem is a szex lenne a lényeg) átmennék hozzájuk, de ha sokáig elnyúlna, szeretnék ott aludni, de hívlak, írok mindenképp, hogy hánykor jövök haza, mi hogy alakul, hogy ne aggódj egy pillanatra sem. (mintha a szülő érdekét néznéd)

nem lehetséges h nem látod át a helyzetet és csak a saját sértődöttségeddel törődsz???

nem egy konkrét esetről írsz hanem fröcsög belőled a rosszindulat és általánosságban beszélsz az anyákról

mi lenne ha elsőre a saját viselkedésedet vizsgálnád meg : vajon mindent megteszek h a szüleimmel a kapcsolom jó legyen vagy provokálom a veszekedést vitás (esetleg csak azzal h egy egyszerű kérést dacból nem teljesítesz)

elég sok esetben kiderül h nem Anyukával van a baj hanem a csemetével csak a csemete a saját tinikorlátain nem tud átlépni és mindenért a szüleit okolja

gyermekvédelmis 3 gyerekes anyuka :-)

ja pont a lényeget meg kihagytam :)

szóval erre a szülő: találkozzatok, de ne aludj ott

válasz: megértelek, hogy így gondolod,(ez a varázsszó - mindig egyetértést mutatni) a helyedben valószínűleg én is így gondolnám, biztos ti is így voltatok anno apuval :) én sem gondolom másképp, rendben, maradhatunk abban, hogy este amikor náluk vagyok, hívlak és még egyszer rátérünk, de mindenesetre teszek be pizsamát, amit tőled kaptam és úgy szeretem:)

Hál égnek anyukám tudott bocsánatot kérni. Ritkán, de tudott.

Én ma kértem bocsánatot a kislányomtól (2,5éves) A konyhán kiborítva találtam a cukrot, jól leszidtam, és a szobájába zavartam. Aztán kiderült, hogy az apja volt...