Van olyan család, ahol mindenki szeret mindenkit, nincs ordibálás, veszekedés, utálat?

"Aki ezt állítja, az vagy hazudik, vagy önáltató álomvilágban él."

Csak mert ezt mondod, nem lesz így.

Mit értesz család alatt? A szűk vagy tágabb értelemben vett tagokat is pl a rokonságot is beleszámolod?

Ha szűk akkor igenis van olyan család ahol ugyan van néha ordibálás,veszekedés,haragszom rád,de az év számottevő részében minden rendben van.Ilyen a miénk is! Ha tágabb értelemben vesszük, akkor mindenképpen fel kell bomlania az ideálisnak mondott kapcsolatnak,mert:nem kedvelem az apósomat,anyósomat esetleg a házastársam testvérét vagy egyéb rokonságot beleértve a saját rokonunkat is! Ahol a családtagok megértőek egymással és harmóniában élik az életüket,ott a legnehezebbé válik ebben a közegben felnövő gyermekeknek a párválasztás! Rengeteg csonka családban felnőtt ember(nincs neki semmilyen minta) nem tudja mit jelent egy komplett kapcsolatban tolerálni egymás viselkedését.

"Rengeteg csonka családban felnőtt ember(nincs neki semmilyen minta) nem tudja mit jelent egy komplett kapcsolatban tolerálni egymás viselkedését."

Annak, aki csonka családban nő fel, az a csonka család az egész családja. Hülyeség, hogy minta kell. Nézd meg, hányan mennek félre mintával.

Az egyik válaszoló nagyjából azt írta le, amit én írok. Én is ilyen családban nőttem fel. Soha nem kiabáltam, mert nem volt miért. A barátnőméknél láttam először rettenetes veszekedést. De a férjeméknél is rendszeres volt. Eleinte én sem tudtam kezelni ezt, nem tudtam magam megvédeni, nem tudtam mit kell ilyenkor csinálni. Ma már tudom. s visszakiabálok én is. :(

Meg is mondtam a férjemnek, hogy neki köszönhetem azt, hogy én is kiabálok. De még mindig szörnyű érzés. :(

Nekem tökéletes gyerekkorom volt, a szüleim imádnak minket. Bár veszekedés ott is volt főleg az öcséimmel, hisz együtt éltünk. :D

Volt hogy anyu vasárnaponként ágyba hozta a reggelit, mindennap főzött ránk, mindig voltak otthon finomságok, mentünk együtt túrázni, kirándulni, nevetgéltünk, társasoztunk rengeteget.

Remélem, nem pontoztok le, de... az én családom pontosan olyan, ahol mindenki mindenkit szeret, és nincs utálat, ordibálás és veszekedés. Azt gondolom, azért alakult így, mert a szüleim is szeretik egymást, mindig közös álláspontot képviseltek a nevelésünk során és következetesek voltak mindenben, végtelenül és egyformán szerettek mindnyájunkat, így pedig mi testvérek is szeretjük egymást pici korunktól fogva. Most már mind felnőttek vagyunk, és a szeretet mindig kitart.

Nem tökéletes egyikünk sem, igaz, de ha megbántottuk egymást, bocsánatot kértünk, és igyekeztünk úgy viselkedni, hogy ne szomorítsuk meg a másikat.

Persze, gondolom, az is nagyban hozzájárul ehhez, hogy hívő keresztény szüleim vannak, akik nem csak mondják, hanem egészen igyekeznek megélni a hitüket, és ez egyszerűen kiáradt ránk, gyerekekre is.