Mennyire normális ez a viselkedés egy szülőtől?
Egyetemista vagyok, albérletben, messze a családtól. Az elmúlt években is sokszor hallottam a szüleimtől (mostanában pedig főleg), hogy ha bármi problémám akad, azonnal szóljak, és mindent megoldunk. Nem vagyok problémás, magam intézem az ügyeimet, soha nem ugráltatom a szüleimet, ha más városból kell hazajutnom, vagy éppen elmenni készülök, inkább várok órákat egy buszra/vonatra, mintsem elvárjam tőlük, hogy furikázzanak. Ritkán kértem tőlük segítséget, mert mindent teherként kezelnek, így inkább megpróbálom magam megoldani. A minap vonattal indultam otthonról vissza az albérletbe. Kb. 10 perce voltam úton, amikor eszembe jutott, hogy otthonhagytam a fogamzásgátlómat. Azonnal kivert a hidegveríték, görcsbe rándult a gyomrom, tudtam, hogy most nem lesz más választásom, mint hogy a segítségüket kérjem. Annyi volt a kérésem feléjük, hogy ha tudnak, üljenek kocsiba, és vigyék el a gyógyszert a szomszéd városba (10 km), ahonnan a párom utánamhozhatta volna. Nem voltak hajlandóak, megkaptam, hogy hogy lehetek ilyen szerencsétlen, és egyáltalán. Viszontlátásra. Letették a telefont.
Nem tudom hová tenni a történteket. Nem tudom, mire számíthatok tőlük, ha ennyit sem tudtak megtenni értem. Mégsem azt kértem, hogy a szempillaspirálommal rohanjanak utánam, de márazonnal. Azóta szörnyen érzem magam, nem tudom kezelni ezt a helyzetet.
válasza:lehet, hogy nem fog tetszeni a válaszom.
ha mindent utánad hordanak, akkor hogy fogod megtanulni, hogy a cselekedeteidnek következménye van?
ha most utánad vitték volna, akkor legközelebb sem figyelsz, hisz "majd anyuék elintézik"
ezen kívül nyilván nekik is van elég dolguk.
a barátod miért nem tudott érte menni?
válasza: válasza:
válasza:Természetes, hogy ők voltak az elsők, akiket megkérdeztem erről. Sajnos nem lehet velük erről (sem) érdemben beszélni, valahogy mindig ez van. Nekik minden fekete és fehér, soha, semmit nem magyaráznak meg. Ugyan hogy jövök én ahhoz, hogy bármit is számon kérjek rajtuk. Így marad ez a kínlódás, és próbálok másképp magyarázatot találni. Igazából nekem mindig is az volt a természetes, hogy bármi gondombajom volt, sosem segítettek úgy, hogy "szerencsétlen vagy, lányom, de mi vagyunk az anyádapád, megoldjuk", maradt a jól bevált "szerencsétlen vagy, lányom, ha elvárod, hogy segítsünk, azt vedd úgy, hogy szívességet teszünk". Csak furcsa azt látnom, hogy a környezetemben mindenki bármilyen gondjával nyugodtan fordulhat a szüleihez. Most nem tudom, mi a normális; ez, hogy csak végső esetben merem megkérni őket bármire, és akkor is elutasításra talál a kérésem (vagy jobb esetben nagy duzzogva, morogva, dühöngve tesznek valamit), vagy az, ha a "gyerek" szólhat, ha van valami, és a szülő nem érezteti azt, hogy egy jó nagy púp a hátán az egész.
Talán mégiscsak azért szülő a szülő, hogy számíthassunk rájuk. Csak összezavarodtam, hogy mi van ilyenkor.
válasza: válasza:Szia!
Van egy tippem, hogy miért viselkedtek így. Az a helyzet, hogy nagyon sok ember szereti felajánlani a segítségét szóban. Pl. ahogy a szüleid is, de a "kötelező" dolgokat nem szeretik. Tehát ha Te kérsz szívességet azt már kötelezőnek érzik, és háborognak.
Nálunk a párom szülei ilyenek. Elhalmoznak minket mindenféle drága holmival (nincs is rá szükségünk, nem is kértük), de ha véletlenül kérünk valamit Pl. vigyázzon a gyerekre pár órát, már látom hogy elhúzza a száját, és magában füstölög.(De azt nem engedi, hogy más vigyázzon a lányunkra.)
Szóval szóban 100%-ig mindenben mellettünk állnak, gyakorlatban meg....
Ne is törődj ezzel, próbálj meg ugyanilyen erős, független csajszi maradni, mint amilyen vagy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!