Ti megsértődnétek a nagyi helyében, ha a "mostohát" is elhívnák az anyáknapjára? (anyuka meghalt)

Tényleg nem kellene ezen megsértődni, főleg, hogy egy normális nőről van szó, akit szeretnek a gyerekek.

Ugyanakkor megértem a nagymamát, aki nem tud túllépni, és talán attól tart, hogy az új anyukával az igazi édesanya elfelejtődik, és már őrá sem lesz szükség, hiszen az ő lánya már nem él. Nem biztos, hogy a rossz indulat vezérli, inkább a fájdalom, és a félelem, hogy az unokáit is elveszíti.

Szerintem arról kellene vele elbeszélgetni, hogy

1. az ő lánya sem akarná, hogy a gyerekei anya nélkül nőjenek fel

2. azt sem akarná, hogy a férje egy életen át gyászoljon, és boldogtalan legyen

3. örüljön, hogy olyan nőt talált a férj, aki szereti a gyerekeket, és a gyerekek is szeretik őt

4. mindig is a nagymama marad az édesanya anyukája, és ő fog tudni a gyerekeknek az édesanyjukról mesélni, arról, hogy milyen kisgyerek volt, miket csinált, miben hasonlítanak rá

5. úgy ahogy az édesanyát nem pótolja senki, úgy a nagymamát sem, de ehhez az kell, hogy elfogadja a helyzetet, hogy a gyerekeknek ne kelljen választaniuk

6. ő talán úgy gondolja, hogy neki kell pótolnia az édesanyát, de a férj számára nem pótolhatja a társat, szóval hagyni kellene, hogy éljék a saját kis életüket, és ne az anyjuk akarjon lenni, hanem a nagyanyjuk.

Persze ehhez az kellene, hogy a nagymama is akarjon megoldást erre a helyzetre, és a saját szempontjain kívül elsősorban a gyerekekre kellene koncentrálnia. Nem könnyű helyzet, de a gyerekek érdekében mindent meg kellene tenni.

A nagyi hisztije fölösleges, és ráadásul bántó is. A lányát meg kellene gyászolnia és elengedni és tudomásul venni - bármennyire is fájdalmas -, hogy az Élet megy tovább. Én már mindenkit elvesztettem - most okoljam érte az egész Világot?

A kicsiknek anyára van szüksége, és bizony nagyon csúnya az az előítélet, hogy csak az édesanya lehet jó anya.

Ha nem ment el, akkor nem ment el. Nem kell foglalkozni vele. Tudnia kellene, hogy nem ő a fontosabb, hanem a gyerekek jövője. Ha az özvegy jól él az új asszonnyal, és a két gyerek boldog a pótmamival, akkor a nagyi fölsölegesen cirkuszol. Tudom, hogy fáj neki, hogy nem a lánya van ott, de a halál ellen nincs orvosság, ahogy szokták mondani. Nem arról van szó, hogy a második nő kitúrta az elsőt, és elváltak a szülők, hanem arról, hogy a férfi megözvegyült, két apró gyerekkel, aztán talált egy másik nőt, akivel boldogok. A nagyi örölhetne ennek, ha volna benne egy kis megértés.

Nem, semmiképpen sem jogos a sértődés, de mindneki azt tesz, amit akar. Ha megsértődött, akkor megsértődött. Rá kell hagyni. Duzzogjon csak, amíg meg nem jön a jobbik esze, vagy amíg meg nem unja.