Mit tegyek ha a saját családom próbál engem tönkre tenni miközben én mindent beleadva küzdök a céljaimért, és nincs senki nincs semmi akibe vagy amibe kapaszkodni lehetne? Amikor minden nap megkérdezem magamtól:Mit keresek én ezek közözött?

Azért némi tisztázás. Ha abbahagytad a sulit, akkor mikor végezted el? Mikor érettségiztél le? És hogy lehetsz most egyetemen fősulin ha nem végezted el mert abbahagytad? Még az OKJ-s képzésekhez is kell érettségi.

Most akkor mi is van ezzel?

Abbahagytad mert hibás döntés lett volna. Micsoda? Egy érettségi? Az szerinted hibás döntés? A hibás döntés az, hogy abbahagytad.

Család:

Barátnőméknél sokkal gázabb a helyzet, mégis el tudja viselni és igyexik tenni ellene.

Ha otthagytad a sulit, akkor el kell fogadnod, hogy dolgoznod kell és ha nincs érettségid sem, akkor azt is el kell fogadnod, hogy szar munkákat fogsz kapni mivel nincs képzettséged.

(Furcsa, én ugyan 24éves vagyok, fiú, apámmal élek és magamra mosok)

A meglátásom a válaszaidból, hogy iszonyatosan bunkó vagy, te jössz ide segítségért tanácsért, és ha ír valaki, aki értelmesen beszél, akkor még te "szerencsétlen s.ggfejezel"? Őrület.

fogalmuk sincs ki ki vagy mi rejlik benned amit mások elismernek? Nah mesélj, mit tettél le az asztalra idáig?

Sulit otthagytad, arra sem voltál képes, most naponta 12órán át fos helyeken kell dolgoznod éhbérért, a saját hülyeséged miatt. Arra nem vagy képes, hogy önnállósodj, de a sírás szenvedés az megy. hogy is van ez? Világosíts fel kérlek.

És az mit is jelent, hogy meg találtad önmagadat? akkor meg miért is szenvedsz mi a bajod?

És mi a bajod a családoddal ha egyszer nem is otthon laksz ahogy te mondod?

Utolsó kérdésem: "Hülye e vagy?"

Nem kötelező mindenkinek gimnáziumba járni : vannak szakközépiskolák, szakiskolák is...

Az a lényeg, hogy BÁRHOVÁ, de kötelező iskolába járni 18 éves korig.

Tényleg elég sok törvénytelenséget lehet csinálni, de a gyerekek elég jól követhetőek az Állam által.

Amint nincs egy oktatási intézmény, ahonnan lejelentik, hogy XY nevű gyermek ott tanul abban az évben, azonnal megszüntetik a családipótlék folyósítását és kiértesítik a Hatóságokat...

(A Diákigazolvány évenkénti érvényesítése pont ezt a célt szolgálja : adott tanévben az a gyerek melyik iskolában tanul.)

Igen, vannak olyan gyerekek is, akik nincsenek nyilvántartva (otthon születtek, nincsenek anyakönyvezve és a Hatóságok által követve), de ez elég hamar kiderül és ilyen az országban csak párszáz esetben fordulhat elő...

De amint beteg lesz, a helyi orvosnál azonnal kiderül, hogy a gyereknek nincs TAJ-száma, nincs anyakönyvezve sem!!!

13:56-nak

Ha 18 éves (ő írta!), akkor 98/99. tanévben kezdhette leghamarabb az iskolát, tehát rá már vonatkozik a 18 éves korig tartó iskolakötelezettség!

De ha mondjuk 19 éves lenne és 97/98. tanévben kezdte a tanulmányait, akkor is 16 éves koráig iskolaköteles volt, az sem vág egybe a leírt szövegeivel, csak 2 éve hagyhatta abba a sulit és nem 4 éve!!!

Szóval, mindenképpen sántít a történet... :-P

Figyi. Itt van egy ember, aki nyilvánvalóan szomjas lelkileg, önsajnálatba esett, aminek meg is van az alapja, haragszik a családjára, szintén nem ok nélkül, csakhogy

önsajnálat + harag = depresszió.

A többiek itt igen bunkó stílusban azt akarják előadni, hogy ne járd ezt az utat a saját érdekedben. Egyetértek velük, csakhogy én együtt is érzek veled. Nem könnyű mindazt lenyomni (még a felét sem) annak, amit leírsz, társ és szülői támogatás nélkül. Hadd támogassalak egy kicsit én az ismeretlenségből.

Megéri minden nap felkelni és csinálni amit csinálsz, mert ha meglesz a diplomád, sínre kerülsz anyagilag. A szüleid gondját ne vedd lelkileg magadra, ha meg tudod tenni, mert ezzel nem segítesz rajtuk, magadnak viszont ártasz. Nem lehetséges hogy az egyik állást feladd, és kevesebb pénzt adj a nagyidnak? A hozzászólókkal ellentétben én nem látom alapból elvárható kötelességnek, hogy egy főiskolás ellássa magát 100%-ig anyagilag és fizikailag, hanem csak azt tegye meg, ami tőle telik, hacsak nincs szükséghelyzet. Én is igyekeztem anyagilag minél kevésbé a szüleim terhére lenni egyetemista koromban, ezzel együtt nem vállaltam munkát, hogy jól tanulhassak, és ezt ők sem várták el.

Amit nem tehetsz meg, az az, hogy követelőzöl, meg hogy magas lóról beszélsz. Sajnálom, hogy nem normálisak a szüleid, én tudom, micsoda előny az, ha azok. Jól tetted, hogy próbáltad magad tőlük függetleníteni, amennyire lehet. Úgy látom, ez a láthatókban sikerült, érzelmileg azonban nem. Ne nekik akarj megfelelni, hanem magadnak. Egyébként ha teszel nekik gesztusokat, elismered bennük, amit lehet, talán ők is enyhülni fognak némileg. De ne akard megváltoztatni őket, vagy mindenáron megnyerni. Olyan lenne, mint egy helyet arrébb vinni akarni.

Ha megoldható kevesebb munkával, dolgozz kevesebbet. Beszéld meg a nagyival, mit tehettek.