Mit tegyek? Párom nem akar esküvőt de esküvőre sincs kedvem menni a rokonokéra.

Te nem egészen vagy tisztában azzal, amit beszélsz.

Aki elfogadja a helyzetet, azt nem önti el a fájdalom, ha gyerekeket/esküvőt lát, hanem racionálisan beleverte a fejébe, hogy az ő életébe ez nem férhet bele. Aki szenved a fájdalomtól más boldogsága láttán az nem elfogadta, hanem őrlődik magában, és mindemellé még rosszindulatú is.

Pl.: én egy olyan országban élek, ahol sosem akartam (teljesen más terveim voltak), de elfogadtam, belenyugodtam, hogy vagy ez + boldog családi élet és a párom, vagy a terveim és az egyedüllét, vagy a boldogság mással. A páromat választottam. Nem vergődök, hogy utálom az országot és a nyelvet, hanem megpróbálom látni a jó oldalát és boldog lenni itt. Vannak olyan ismerőseim, akik abba az országba költöztek, ahova én szerettem volna, mégsem irigykedem rájuk és gyűlölködöm, mint te, hanem gratulálok és szívből örülök, hogy nekik összejött.

A te esetedben: ha elfogadtad volna, hogy a párod nem vesz el, akkor megpróbálnád a jó oldalát látni: szeret, veled akar lenni, veled tervezi az életét, és mindemellett nem lennél megkeseredett, irigy mások örömére.