Az, hogy valaki háztartásbeli lesz, elég ok arra hogy a rokonok, barátok elforduljanak tőle? Így már nem is teljes értékű ember?

Ha így tesznek, akkor azok a barátok és a rokonok annyit is érnek.

Nem az méri egy ember értékét, hogy éppen mit kényszerül csinálni. Nem mindig az ember dönt arról, hogy htb. lesz; van, amikor betegség, vagy bármiféle sorscsapás miatt kényszerül egy ideig parkolópályára.

Te elfordulnál a legjobb barátodtól, vagy a kedves rokonodtól, ha tudnád, hogy beteg lett és nem dolgozhat, vagy nincs munkája, mert leépítették és most otthon van és htb. lett?

Én soha.

Bírom, mikor azzal jönnek egyesek, hogy befordulsz és unalmas leszel, meg nem érnek ingerek stb.

Na most aki 12 (vagy még több) órában rohad egy olyan helyen, amit utál, a futószalag mellett, az mennyivel tud érdekesebbeket mondani? :) Vagy ha nem sikerült jó munkahelyet szereznie, akkor már nem is érdemel barátokat? Vagy hogy van ez?

Nekem csak egy barátnőm van gimi óta, mindketten csináltunk már sokfélét, vett már pár fordulatot az életünk, de soha nem néztük le egymást, és főleg nem untuk a másikat.

Ha munkahelyi kapcsolatod megszakad, az természetes, de az a barát, aki csak emiatt lenéz téged, az nem is volt soha a barátod, ennyire egyszerű.

Az meg, hogy otthon van valaki, nem azt jelenti, hogy akkor már csak a gyerekeiről/takarításól tud beszélni. Van ilyen ember nyilván sok, de olyat is ismerek, aki dolgozik, mégiscsak kizárólag a gyereknevelésről tud/szeret beszélni.