Ha egy gyerek élete kisiklik, vagy rosszat tesz, rossz társaságba keveredik, mindig, minden esetben,100%ban a szülő a hibás?

Szerintem egyáltalán nem igaz,bár még 15 se vagyok de a tesóm hibájából tudok erről véleményt mondani.Ha egy gyerek rossz társaságba keveredik lehet hogy a szülő is hibás DE NEM MINDEN ESETBEN pl:Nálunk mindent megkapott amire szüksége volt és a szeretet is mégis rossz társaságba keveredett és onnan nehéz kijönni szülő segítségével is!!!!!

teházt ez egy nagy hülyeség mondjuk mit vártunk Máónikától(bocs nem hagyhattam ki xD)

L/14

Sajnálatos módon most divat ezt mondogatni, pedig legalább annyira számit, hogy mit örökölt a gyerek. Testvéreknél nagyon sokszor lehet látni, hogy az egyik rendes ember lesz, a másik meg lekallódik vagy legalább is nem iegazán boldogul el az életben.

Ezen kivül még azt se szabad elfeljteni, hogy egy gyerek nem CSAK a családban nö fel, különösen kamaszkorban nagyon sokat hatnak rájuk a barátok meg ismerösök. Arról nem is beszélve, hogy pl itt is rengetegszer lehet olvasni válaszokban, hogy egy 12 - 18 éves azt csináljon,amit akar, a szülönek nincs beleszólása. Pedig ilyenkor még alig van olyan gyerek/fiatal, aki kellöen érett ahhoz, hogy felmérje, hogy milyen viselkedésnek milyen következménye lehet.

Egy gyerek az öröklödéstöl, a neveléstöl és a baráti körétöl függöen lesz valamilyen, és ebben a szülök csak egy részt tudnak befolyásolni, de az egész gyereket nem.

A szülő feladata pont abban a legnehezebb, hogy kamasz koráig olyan nevelést, mintát adjon a gyerekének, amiből aztán a későbbiekben töltekezik és megél. Még akkor is, amikor jönnek a kísértések! Ha tudja, hogy otthon mindig számíthat figyelemre, megértésre, tanácsra, akkor nagy valószínűséggel baj/rossz társaság esetén is a szülőhöz fordul (vissza).

Sokszor hárítunk, mi a szülők. Mutogatunk másra, az iskolára pl., pedig a gyerek azt is tőlünk látja, hogy mennyire kell komolyan venni a tanárt.

Azt a kérdést is ritkán tesszük fel magunknak, miért választotta a rossz társaságot? Mi helyett? Mi hiányzott neki? Miért érzi ott jobban magát, mint itthon? Lehet, hogy otthon sincs minden rendben? Csak könnyebb kibújni a felelősség alól...

Nem csak a szülőé, de 99%-ban a szülőé, tehát így kerekítve mondható hogy csak a szülőé :)A maradék egy tized pedig, hogy mindenki megbotlik, hibázhat, de a szülő felelőssége a legnagyobb.

A gyereket addig kell nevelni, míg gyerek, példát mutatni nekik, az apának és anyának is, ha álladóan azt látta a gyerek hogy szülők ölik egymást lelkileg, nem csoda, ha kisiklik, lelki sérült lesz, esetleg droghoz nyúl. Sok szülő a gyerekre hivatkozva marad együtt a társával, akivel amúgy már nem szeretik egymást,tök boldogtalanok, ezt érzi a gyerek és látja, és tanulja majd el problémamegoldásnak is, amitől a végén ugyanúgy boldogtalan lesz.És szintén kisiklik. Nagyon nagyon fontos, hogy mit lát mit érez a gyerek míg fejlődésben van, és akkor mikor már ép ésszel is felfogja a dolgokat. Egy csomóan hidegháborúban élnek egymás mellett, vagy közvetlenül csattan a gyereken, vagy a későbbiekben közvetetten. nem lépnek kényelemből, meg megszokásból. Láttam már gyerekeket csonka családban felnőni, akik viszonylag normálisan nőttek fel, lemondásokkal ugyan, de nem kellett az apa és anya látens utálatát éreznie. Sok szülő nem a gyereket nézi elsőként, hanem a maga igényeit. Ez itt az óriási baj.

Ritka az a család, ahol két értelmes ember együtt él, úgy is nevelik fel a gyerekeiket, nem üvöltöznek, meg vitáznak egyerek elött, nem ássák egymás becsületét alá a gyerkőc elött ésatöbbi. nagyon kevés az ilyen intelligens pár, de rájuk jellemző, hogy azért együtt is maradnak javarészt, mert a problémáikat is le tudják kommunikálni üvöltözés nélkül.

Az elkéenyeztetés is egy rossz dolog, mikor a szülő esetleg egyedül marad, kicsi gyermeke fenekét tövig, már bocsánat és mindent megad neki, hogy pótoljon valamit, csak határozottságot és következetességet nem.

A gyerek csak él és tapasztal, legtöbbet a szüleitől, az életben ugyanúgy fog viselkedni amit otthon látott. Tehát a szülő felelőssége.