Egyedülálló anyák! Hogy bírjátok? Sokalltok be néha ti is?

Nagyon nehéz helyzetben vagy! Erős vagy hogy eddig is jòl birtad. Maradj is erős továbbra is, a pici babádért amig minden jòra fordul.

Én magány ellen a pozitiv gondolkodást javaslom, esetleg agykontroll. De nem akarok rábeszélni senki, szived joga eldönteni.

Csak nekem jò tapasztalatom van azert ajanlom. Kihuztam magam egy nehéz kilátástalan magányos időszakbòl.

A kiborulás is egy emberi érzés...az egyik legőszintébb, ilyenkor tutira nem játsszuk meg magunkat.Ne szégyelld se magad, se a gyermeked sem a világ előtt, hogy emberi lény vagy és nem gép.Jogod van időnként kiborulni.A rossz dolgokat is meg kell élni az életben.

Ez csak előrébb visz.Közhely, de napsütés sincs árnyék nélkül.Hidd el, akik házasságban élnek és segítségük is van azok is ugyanúgy besokallak időnként.Az élet már csak ilyen.És igen, ki fogsz jönni belőle, egyszerűen ne legyen lelkifurdalásod emiatt és ne küzdj a rossz érzések ellen, muszáj megélned ezeket is, minél jobban menekülsz előlük annál erősebbek és később múlnak el.Kicsit engedd meg magadnak, h esténként kisírd magad a kispárnádba, dühöngj egyet, stb.Attól nem leszel se rossz ember se rossz anya.Csak ember:)

Próbálj meg szépséget és vidámságot találni az életetekben, és meghatározni, mi fontos és mi nem (gyerekkel játszani fontos, elmosogatni azonnal nem).

Nekem mondjuk jobb lett ahogy egyedül maradtunk, mert a volt férjem aztán segítség nem volt... én tartottam el a családot, én csináltam a házimunkát, én neveltem a gyereket. Mivel mi gyakorlatilag egy kolonctól szabadultunk meg aki a hisztijeivel csak tönkretette az estéinket, így kifejezetten jól bírom.

Azon szoktam besokallni, hogy egyedüli tartóoszlopa vagyok a családnak, az én felelősségem a kajakészítéstől kezdve az autószerelővel való egyeztetés és a lámpacsere, és jó lenne a problémákat együtt megoldani valakivel.