Nem jövök ki a párom anyjával, ez kezd rámenni a kapcsolatunkra, amit nem akarok! Mit tehetnék?

A legjobb ilyenkor szerintem a csend es a tisztelet. Egyikbe sem lehet belekotni. Ha nem akarod elvesziteni a parodat, vigyazz a szadra es tegy ugy, mintha tok termeszetes lenne, hogy olyan szemet amilyen.

En igy jartam a volt pasim legjobb haverjaval - nekunk tonkre is ment a kapcsolatunk amire utolag azt mondom, meg jo...a

Minnel naivabban alltam a dolgokhoz, annal idegesebb volt az pasi...a vegen bizonyitottam, hogy szarhazi, de ez igazabol nekem volt megkonyebbules.

eleinte én még örültem milyen jófej anyósom van, aztán egyszercsak meghülyült.. vagy lehet előtte is olyan volt, csak nem láttam, mert jóba akartam lenni vele..

mindegy, én úgy oldottam meg, hogy rávágtam egyszer-kétszer az ajtót, meg nem beszéltünk sokáig.. nem vagyok az a benyalós, jópofizós fajta, határozott vagyok, és a páromnak is megmondtam, hogy ne haragudj, de bajom van anyáddal, neki is velem, ezt meg kell oldanunk, ha lehet ne avatkozz bele..

persze eleinte anyós próbálta befolyásolni a páromat, de szerencsére ő is eléggé határozott, úgyhogy nem hagyta magát :D

most egész jó a viszonyunk, de már előre rettegek mi lesz, ha egyszer babánk lesz, mert már kérdezgeti, hogy mikor szülök neki unokát... lesznek még ajtócsapkodások az tuti, de én nem fogom megadni magam!

neki is volt egy lehetősége, hogy családot neveljen a családjából, nekünk is megvan a saját életünk..

sajnálom, de ez az élet rendje :D

Szia!

Nálunk is olyan a helyzet mint a 2. hozzá szólónál. Eleinte kedves volt. Aztán elkezdett uralkodni rajtunk és 1.5év után rájöttem a tökéletes kapcsolatra nem szabad mindent rá hagyni. ÉS most már nem megyünk csak 3hetente vasárnapi ebédre . Én nem csapkodtam az ajtót nem rendezek jelenetet A párommal már az elejétől fogva megbeszéljük a dolgokat és ő helyrerakja az anyját ha gond van vele. Sosem szabad hagyni h betörjék az embert mert nem állatoknak születtünk. Na meg nem is az anyám:)Tehát szerintem egy jó kapcsolat alapja az őszinteség és mindent beszélj meg vele de ne sértsd meg. Sok sikert.

2. hozzászóló vagyok.

nálunk sajnos muszáj volt az ajtócsapkodás, mert olyan szinten rámszállt, hogy már azt meg akarta mondani milyen cipőt vegyek, hogy rakjam le a fésűt, ha felmostam ajax-szal, ő felmosott utánam ciffel... volt olyan, hogy programom volt, nekünk van autónk a párommal, párom dolgozott, én meg készültem el otthonról, persze a kocsival, mert eléggé nem a szomszédba kellett mennem... erre jön be, hogy adjam oda neki a kocsikulcsot.. mondom, az nem fog menni, mert kell nekem a kocsi. nah, erre felhívta a páromat, hogy mekkora paraszt vagyok. ekkor kicsit már kiborult a bili,ekkor volt az első ajtócsapkodás. a második, mikor bejelentettük, hogy összeházasodunk, ő meg elkezdett sápítozni, hogy nem szabad, korai még (3 év mondhatni tökéletes együttélés után), és mikor ez nem hatott, nekiállt sírva könyörögni!! nah, akkor a párom vágta rá az ajtót!

bocs, hogy hosszú lettem, de annyira kijött belőlem...

szóval, még mindig az a tanácsom, hogy nem szabad hagyni magad, mert egyszer engedsz, utána mégjobban rád fog szállni!

még annyit, hogy sztem egyes fiús anyukák a kelleténél jobban féltik a fiaikat, vagy nem tudom..

nekem folyamatosan az jött le, mintha nem tudna örülni a boldogságunknak, vagy hogy egyáltalán a fia végre boldog!

de a hátunk mögött pl a barátnőjének meg folyamatosan azt mesélte, hogy milyen büszke ránk, meg ha a lányának néztek, mikor együtt mentünk valahová, akkor azt se tudta hova legyen örörmében!

én néha nem tudom hova rakni ezt a nőt a mai napig, de legalább már kicsit visszavett (sztem após is besegített neki:))

Sziasztok

Mi elköltöztünk de így is mindenbe beleszól persze az anyósjelölt. Tehát akkor sem jobb a helyzet. De nem kárörvendésként csak megjegyzem hogy mindenkinek ilyen a drága anyósa aki azt mondja, hogy az övé nem ilyen az vagy hazudik vagy nem jött még rá, hogy vele is ez van. Kocsink is van közös (páromé és az enyém) de nekünk beossza azt is hogy hova mehetünk vele.