Lehet ebből valaha egy normális kapcsolat? A gyermek érdekében nagyon jó lenne.

Már három és fél éve külön mentünk a gyermekem anyjától, a gyermekelhelyezési per még nem volt két éve. Arra is azért került sor, mert ő több pénzt akart, a gyereket viszont nem akarta odaadni, természetesen nem így ítélt a bíró. De a távolság ellenére (300 km) is a kéthetente hétvégéket és az ünnepek felét ítélték meg, amit nyilván nem tudok tartani. Eleinte nem is volt gond ezzel, mindig előre szóltam, h mikor megyek a gyermekért, és kezdetben 1-1 hétre hoztam el. Amikor láttam, h jól érzi magát nálunk, nem sír az anyjáért, akkor elhoztam 2 hétre. Onnantól kezdődtek a gondok kb. Mert egyszer csak már nem akarta az anyja annyi időre elengedni, elkezdett mindenbe belekötni. Azóta minden elhozatal egy kínszenvedés, mert könyörögnöm kell, aztán ha végre nálam van a gyermek, akkor folyton beleszól mindenbe, mindenen problémázik, a gyerekbe beledumál minden hülyeséget, h pl nem engedtem felvenni a szép ruháit, stb. Most már ott tartunk, h a gyerek nem is akar jönni, gondolom érzi, h az anyjának ez nem tetszik, plusz ugye folyamatosan beledumál hülyeségeket, és mivel még kicsi, könnyen befolyásolható. Közben az exem hazudik, mint a vízfolyás, mert kitalálta, h őszi szünetben nem hozhatom el a gyereket, majd csak karácsonykor, mert nincs őszi szünet, és a gyermek nem maradhat le a foglalkozásokról. Erre felhívtam az óvodát, ahol elmondták, h őszi szünet tényleg nincs, de foglalkozások sem lesznek, nyugodtan kimaradhat a gyerek arra az 1 hétre. Végül ügyvéddel hívattam fel, aki azt tanácsolta, h legyek kedves az exemmel, mert egy ilyen emberrel csak ezt tudom tenni, hátha arra megenyhül. Most ezzel próbálkoztam, vittem virágot neki, megkérdeztem, kell-e valami a gyereknek, meg is vettem, amit mondott. El is engedte az őszi szünetre, de kérte, h szombaton vigyem vissza, mert a hosszú út után nem tudja magát az ovira kipihenni. Erre látom az fb-n, hogy nem is azért kellett visszavinnem, hanem mert szombaton este halloween bulit tartottak... Nem is ezzel van a bajom, hanem a hazugságokkal. Mert ez csak néhány példa volt. De nem akarom a szemére vetni, mert abból megint csak én jövök ki rosszul, és megint nem adja oda a gyereket. Most pszichológushoz akarja vinni a gyereket, mert biztos csináltunk vele valamit, ami miatt nem akar hozzánk jönni. Én tudom, h semmi rosszat nem tettünk vele, hiszen mindig jól érzi itt magát, és nem akar haza menni. De attól tartok, h ez a pszichológus is vmi ismerős, és majd olyan eredményt hoz ki, ami neki kedvez. Erre az ügyvéd is figyelmeztetett, h nem lehet sajnos a pszichológus véleményére se feltétlen adni, mert azok is nők, és általában az anyának kedveznek.

Mit lehet tenni ilyenkor? Meg fog ez valaha változni? Én nem akarok mást, csak a gyermekemet rendszeresen látni, elhozni magamhoz. Ilyen nagy kérés ez?