A saját anyám nem fogad el olyannak, amilyen vagyok, szerintetek mit csináljak?

Na, elküldte ez a vacak...

Szóval megváltoztathatod a képet, HA KAPSZ RÁ ESÉLYT! Egy állásinterjún nem kapsz. De az élet sok területén szintén nem kapsz. Ezek a tények, lehet nem szeretni, de attól tények.

Őszintén szólva meg tudom érteni anyukádat, vmikor 17 évesen én is akartam egy tetkót a lábamra, anyám megtiltotta, most hálás vagyok érte, ugyanis már nem is értem hogy jutott ez eszembe...az a baj a tetoválásokkal, h örökre ottmaradnak, nem olyan , h ha már nem tetszik akkor lemosod.Piercingem is volt, azt is rövid időn belül meguntam, sajnos még mindig látszik egy kis seb vagy heg miután kiszedtem.Tudom, h ezt már sokan leírták, meg most még nem is érdekel, de majd 30 év múlva a cseresznye vagy pillangó kicsit bizarrnak fog tűnni rajtad.Unokatesómnak is van tetoválása, neki is ellenezték a szülei, megkereste rá a pénzt, titokban megcsináltatta. Ő is már megbánta, és már keresi a lehetőséget az eltávolításra, mert bizony állásinterjún stb. nem éppen egy pluszpont .Az eltávolítása viszont már jóval drágább, mint a tetkó és vmi látszata így is maradni fog.Mondjuk azt is meg tudom érteni, h a barátod sem szimpatikus neki, mivel gondolom, neki is van ez-az a testén, és ez nem éppen kelt vmi megbízható benyomást.Nem magbántani akarlak, de sztem is kicsit túl jó dolgod lehet, másnak ettől sokkal nehezebb dolgokkal kell megküzdenie, neked meg az a világ vége, h egyenlőre nem lehet tetoválásod.Ezeket gondold át szerintem.

25 / F

Màr ne is haragudj, amiket irsz, az elég szemétség töled:

Amúgy nem szeretnék elmenni, az én elmémben az él, hogy ha már megszült, gondoskodnia kell rólam, amíg nem tudom eltartani magam (egyetemre járok). Elvégre ő vállalt. És egy anyának mindig ki kellene állni a gyereke mellett, akkoris, ha kicsit "zakkant"...

Azért álljon meg a menet, nehogy már anyádnak mindenféle hülyeségedet fizetnie kelljen, csak mert megszült téged! Eltartami 18 éves korodig kell, ha utánna tanittat, akkor legyél hálás érte és ne akarj még többet.

Ami meg az apadat illeti, ö is szépen hátba támadja anyádat:

Apa első reakciója az volt, hogy ha neki ilyet megszabtak volna, inkább kiköltözött volna az utcára. De apa barátnőjének is az volt az első gondolata, hogy ha anyám nem változik, költözzek el hozzájuk, ha nem is végleg, amíg rájön anyám, hogy változtatnia kell...

Az lenne a legjobb, ha tényleg odamennél hozzájuk, majd akkor rájönnél, hogy ök kivülállóként csak jártatják a szájukat, viszont ahogy nekik kellene téged eltartani, egyböl nem lenne fenékig tejfel a helyzet. Anyádnak meg nagy megkönnyebülés lenne, hogy nem ö a felelös, ha hülyeségeket csinálsz.

Egyébként egyetlen normális munkahelyen se kapnál esélyt arra, hogy megmutasd, mit tudsz, mert ha meglátnak tetoválással, tovább már nem is állnak veled szóba.

Itt nem a pillangóról, meg a cseresznyéről van szó. A szülőkről való leválás teljesen időszerű ebben a korban. Mivel nem tudod még magadat eltartani, ez bizony nem könnyű. Addig sajnos gyerek szerepben vagy. Vágysz arra, hogy felnőttként kezeljenek, ez természetes. Arra is, hogy önálló döntéseket hozhass. Ez is időszerű. A nagyobb szabadság azonban több felelősséggel is jár. Kérj édesanyádtól több szabadságot, és mutass több felelős döntést. Lehet vele beszélni, úgy látom. Nyugi, sok veled egykorú fiatal megy át ezeken a helyzeteken. A legtöbbünknek sikerült a leválás. De vigyázz, mert sokan hiába költöztek el, mégis a mama parancsolgat. Vagy pedig örök haraggal végződött a leválási szakasz (fejlődéslélektani), de ez sem a szabadság. A harag, düh, elutasítás is fogollyá tesz. Beszélj édesanyáddal. Ne a tetoválásokról. Arról, hogy fiatal felnőtt lettél. Jogosan kéred tőle, hogy adjon neked egy kicsit több szabadságot, hogy megtanulj döntéseket hozni. El kell engednie a kezedet, ha nem akar gyámoltalan gyereket. Szeretettel szól, tisztelettel. Vedd figyelembe, hogy azért félt, mert szeret. Ha látja, bízhat benned, megnyugszik majd. Hidd el nekem, anyának lenni sem könnyű. 22 és 18 éves fiaim vannak, egyedül neveltem őket. Bízom benne, hogy amit elültettem bennük, most jó gyümölcsöket hoz.

Bízom magamban, és bízom bennük, és akkor megfelelnek ennek a bizalomnak.

Kívánom, sikerüljön mielőbb túljutni ezen a korszakon, jó megoldásokkal. Annál is inkább, mert koromnál fogva is tudom, hogy egyetlen ember van az életünkben, akire minden körülmények között számíthatunk, és az nem az apukánk barátnője, meg sajnos nem is a férjünk, meg a gyerekünk is a saját gyerekét tartja nálunk fontosabbnak (nagyon helyesen).

Találd ki, hogy kicsoda ez a valaki?

Azért kíváncsi leszek arra,hogyha egyszer évek múlva dolgozni fogsz,és az anyukád nyugdíjas lesz,fogod-e anyagilag támogatni.Mert anyukád is mondhatja majd,hogy minden gyerek kötelessége idős korban a szüleit támogatni,hisz megszült ,és iskolába járatott!

Itt tényleg nem a tetkóról vagy a haverjaidról van szó.

Azt sérelmezed,hogy nem fogadd el olyannak amilyen vagy.Igen nem fogad el,mert nem vagy képes önállóan gondoskodni magadról.Te még mindig úgy viselkedsz mint aki 16 éves lenne és nem 20 éves...

Én is anya vagyok(16 éves fiam van),és volt idő amikor ő is jött nekem a tetkókkal,mindennel..Én sem engedtem..Majd jött a meglepetés,hogy "bezzeg az apja engedné!"Én egyszerűen megmondtam a fiamnak,hogy akkor költözzön az apjához,és én fizetem a gyerektartást!Amikor az apjának szóba hozta,hogy hozzá költözne,bizony kiderült,hogy az apukának mégse lenne jó egy nagy kamasz tanuló gyerek!!

Van egy olyan érzésem,hogy te is pontosan így járnál apáddal!!!Adj hálát,hogy anyukád még mindig gondoskodik rólad,és ne panaszkodj!! Sok egyetemista van akinek dolgoznia kell,és a szülőktől semmi támogatást nem kap!!!

Ki fizetné a tetkót?

Költözz el apádhoz,ha olyan jófej.Bár gondolom ő sem engedné,hogy vadembereket hurcolj haza,meg az ő pénzét verd el hülyeségekre.Amíg anyádnál laksz,ő tart el,addig ő a főnök.És ez így természetes.