A saját anyám nem fogad el olyannak, amilyen vagyok, szerintetek mit csináljak?

Kérdező, elolvasgattam a kommenteket, a tieidet is nagyjából, meg a többiekét is. Úgy látom, itt nagyon sokan nem látják át, mi is a valódi probléma, mert nem olyan körülmények között nőttek fel, és ez természetes, csak nem jó nézőpont a te kérdésed szempontjából. Persze volt, aki így is végig tudta gondolni és leszűrni a dolog lényegét.

Tehát, a szüleid elváltak, ez biztos nem lehetett egyszerű dolog, nem tudom, mikor történt és azt se, hogy miért (nem fontos), anyukád ott maradt veled, és próbált többé-kevésbé felnevelni. Ez úgy, hogy a szüleid külön vannak, nem mindig egyszerű, mert elég ritka, hogy zökkenőmentesen sikerül átvészelni a válás utáni 1-2 évet, és ennek a nyoma bizony sokáig ott marad a viselkedésben. Biztos, hogy fontos is vagy anyukádnak, de ezt te is érzed, csak neked ez, ahogy ő bánik veled, 20 évesen már SOK, és ez is normális.

Azt nem tudom, mi az oka, hogy suli mellett nem dolgozol. Nekem a szüleim szó szerint ellenezték a diákmunkát, akaratuk ellenére sok veszekedés után kezdtem dolgozni 21 évesen úgy, hogy mellette főiskolára jártam. 25 vagyok (kár, hogy nem tudtam korábban kezdeni), nagyjából 3 és fél éve dolgozom, most már nem diákmunkában, és még most se támogatják a dolgot. A munkatapasztalat következtében rájöttem, hogy bár jó irányba kezdtem el továbbtanulni érettségi után, de nem a megfelelő helyen (nem főiskola kellett volna, mert többet tanítanak szakspecifikus szakképzésen, habár a szüleim tudnának vele dicsekedni, én úgy érzem, ezt ők akarták igazán, és nem is én, és bár már érettségikor tudtam, mi érdekel, nem tudtam, hol érhetem el, ha akkor tudtam volna a szakképzési helyeket, nem jelentkeztem volna főiskolára).

A tetoválás és a piercing nem taszít, és nem értek egyet azzal, aki szerint eleve hátrány egy interjún, tény, hogy vannak olyan munkakörök, ahol valóban hátrány, de nem mindenhol, és ismertem valakit, aki akkora koponya volt, míg élt, hogy még ezt az akadályt is legyőzte, pedig az ő teste akár múzeuma lehetett volna a tetoválásoknak és piercingeknek. Még interjút is készítettek vele a tévében. (nyugodjon békében) Én mondjuk tartok a fájdalmas részétől, hennám volt, esetleg te is kipróbálhatnád azzal elsőre.

Nekem apámnak a párommal szemben a kifogása az volt, hogy nem diplomás, és szegényebb, mint mi. Ezt nem értem igazán, mert egyébként egy szorgalmas dolgozó ember, és apám még nála is szegényebb körülmények között nőtt fel, sőt apámnak 6 testvére közül 1-nek sincs diplomája, csak apám szerzett, ő 2-t is, és anyut is lenézi az 1 db tanítói diplomájával (amivel természetesen anyu dolgozik már több, mint 25 éve).

Tudod, az én apám nagyon erőszakos ember, nem fizikálisan (bár időnként úgy is), hanem mentálisan, anyu egyszer már bekerült miatta a pszichiátriára, persze amikor még udvarolt, akkor minden rózsaszín volt, csak aztán, amikor már kimutatta a foga fehérjét, anyu már félt tőle, és nem volt, aki segített volna. Anyu bár nagyjából rendben van, de maradandó sérüléseket szenvedett pszichésen, és bennem is maradtak tüskék apám miatt.

Apámnak nincsenek igazán barátai, és soha nem mesél a gyerekkoráról, az anyukájáról, akit már anyu se ismert, és a lakásba próbál láncolni minket, a családot, és burokban akar tartani. Egyedül öcsémnek enged meg mindent.

Szóval vannak olyan szülők, akiktől nem köteles az ember minden rigolyát elfogadni, én bízom benne, hogy egyszer lesz annyi pénzem, hogy anyun is tudjak segíteni.

Kérdező, állj a saját lábadra, akár komoly áldozatok árán is, mert az nagyon rossz, ha nem lehetsz az, aki vagy, de ha függsz azoktól, akik hozzásegíthetnének, akkor meg kell szakítanod ezt a függést. Nem a tetováláson vagy a piercingen van itt a hangsúly, hanem azon, hogy te nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy 30 éves korodig a szülőkkel élj, most kell elkezdened önállósodni.

Na kedves kérdező,akkor itt az igazság,ha már annyira odavagy érte:Van egy anyád,aki félt,odafigyel rád.

Van egy apád,aki inkább a nőjével él együtt,de olyan jól esik néha nekik együttesen anyádra beszélni(akkora fiú már nincsen,hogy felhívja anyádat,hogy holnap elvisz tetoválni téged,aztán ennyi,na meg persze a pénzt is sajnálhatja tőled.Az az ide ez,oda az,simán 50000 ft,ha színeset akarsz)

A pasid,na milyen pasi?Lukrajáró.Ha tudja,hogy neked milyen sz@r otthon,akkor miért is nem teremt neked normális körülményeket?Azárt mert baromira nem számítasz neki.Ami a korából kifolyólag mondjuk nem is csoda...

De azért nmeked 20 évesen lehetne már annyi eszed,hogy nem az "szeret" téged,aki minden hülyeségedre bólogat.

Mert különben pár év múlva nagyot esel p.ofára.

Szóval summa summárum:te most valahol egy 16 éves értelmi szintjén jársz,úgyhogy villámgyorsan be kellene hozni a lemaradást.