Tisztelet a KIVÉTELEKNEK, de miért utálják sokan az anyóst?

Én nem utálom az anyósom, egyszerűen lesz...m. Lenne miért utálnom az biztos, de egyszerűen úgy gondolom nem fogom hülyékre pazarolni az energiámat. Ő utál engem teljes szívéből, mégis szegényke kénytelen nézni a pofikámat nap mint nap, mert együtt lakunk. Apósom imád minket, főleg hogy 13 hónapos unokája van, de mit várjak egy olyan nőtől aki a saját fiát nem szereti? Akkor biztos nem én leszek a favorit nála.

Erről ennyit.

Én egy 22 éves lány vagyok, aki szintén ki nem állja az anyósát. A párommal 2 éve élünk az én szüleimmel együtt, és csupán két 7ente járunk hozzájuk, de nekem az kész örökkévalóság. Ott én egy senki vagyok, aki elvitte anyucika kicsi fiát, aki a világ legokosabb, legjobb, leg..leg..legje, közben meg nem is ismerik őt.Egy nagy színjáték ami ott folyik. Minden a nagy könyv szerint zajlik, mert így a helyes. Ők senkivel nincsenek jóban, csak a maguk kis világában élnek, és minden , ami az ő szokásaiknak kicsit is eltérő, az rossz. Maradiak. Anyósnak ha vki testápolót használ,az rendellenes dolog, bűn.Én pedig egy átlagos, mai világban élő fiatal lány vagyok. De náluk én egy rivalkodónak számítok mindennel, pl. smink(pedig minimálisan sminkelek). Az istenért nem vennék észre, hogy nem én vagyok feltünő, hanem ők élnek

egyedül ennyire maradi, ennyire ,,csak mi vagyunk a jók" életet.Én csak egy jött-ment betolakodó vagyok.

Olvasva a válaszokat, sok anyós és feleség válaszolt :-)

Tisztelet a kivételnek, de sokan nem tudják elfogadni, hogy a kicsi fiukat nem ők irányítják tovább.Mert hát lássuk be, néha kell nekik egy kis terelgetés...Vagy csak én fogtam ki ilyen férjet?

Nálunk ott kezdődik a gond, hogy a drága mama a "mi" alatt még mindig magát és a férjemet érti)))10 év házasság után is.Én nem értem miért kell beleszólni abba, hogy a feleség pl. hogy vezeti a háztartást? Ha a fiának jó, valószínűleg azért jó, mert a mama így nevelte, nem? Leszek még én is anyós, és remélem a saját megpróbáltatásaim eszembe fognak jutni, és befogom a szám.

amikor összejöttem a párommal nagyon jó kapcsolatom volt az "anyóssal". éreztem rajta, h elfogad, örül, h szeretem a fiát, nem akart közénk állni, bár mindig küldött egy valag kaját (ezt sértésnek éreztem, mert elég jól főzök)...

na mind1.

aztán amikor fél éve voltunk együtt volt egy csúnya balhé köztünk, majdnem úgy volt, hogy szakítunk. és ekkor drága anyuka felhívott, és anyatigrisként pörölt velem, hogy mégis hogy merem ezt megtenni a drága kicsi fiával, hiszen ő szeret engem, és ki ne merjem dobni....

na azóta nem beszélünk. a párommal azóta minden a legnagyobb rendben, de anyóssal azóta 2 szót nem váltottam. nincs köztünk harag, sem ellenségeskedés, csupán közömbös lettem a számára...

csalódtam benne, de ezt nem azt jelenti, hogy nem szeretnék vele jóban lenni, viszont a 3 lépés távolságot megtartom....