Terhesen egyedül?

Az lenne a legjobb, ha minél tobb idot toltenél emberek kozt. Gondolok itt a legjobb barátnoidre és a családodra. Ha teljesen egyedul élsz, akkor lehet jobb lenne, ha visszakoltoznél a szuleidhez (persze ha van lehetoség).

Vannak meditációs órák, ez jót tenne neked (és a babának is, akit a sok stressz veszélyeztet egyébként).

A barátodról meg... Nos mivel csak a te szemszogodbol olvashatjuk a torténteket, így nem lehet egész képet kapni. Például:

- párod próbált volna mindent megtenni. Havonta egyszer eljárt a haverjaival inni, de te ezt nem nézted jó szemmel és állandóan kiprovokáltad a veszekedést. Minden nap úgy érezte, hogy bármit csinál vagy mond, azt te személes sértésnek veszed. Szeret, de nem bírta tovább.

-párod nem volt tekintettel rád, arra sem, mikor megkérted, hogy ne igyon minden nap, illetve ne toltse minden péntek-szombatját részegen egy kocsmában a haverjaival. Egyébként otthon egy vajaskenyeret sem tudott megcsinálni és elváta volna, hogy te ugráld kotul, még akkor is, mikor elotte 10 perccel ájultál el és hánytad tele a WC-t. Látva, hogy a gyerekvállalás az o részérol is áldozatot kíván, inkább lelépett.

Remélem érzékeled a ketto kozti kulonbséget. Mivel nem tudjuk, mi tortént, így nem lehet tanácsolni, hogy "felejtsd el azt a bunkót" vagy "kérj tole bocsánatot".

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy tényleg szereted és azért akasz vele lenni, vagy pedig azért, mert o a gyereked apja? Gondold át az egész kapcsolatot.

10-es én is becsúsztam a szüleimnek, és tudom,hogy anyukámon és az ő anyukáján kívül senki sem akart (fiatalok voltak nagyon a szüleim mikor terhes lett anyukám velem). De ettől nem érzem, hogy hiba lennék, a szüleim mindent megtettek, hogy jó legyen, és ahhoz képest, hogy tinik (tehát még a kérdezőéktől is fiatalabbak voltak) neveltek fel, mindent megadtak nekem, szeretetben sem volt hiányom. Más kérdés az,hogy fiatal koromban elváltak, de ez így volt jó, és segített abban,hogy kicsit felnőttesebben gondolkozzak, persze azért jó lett volna még gyereknek lenni.

Kérdező. Teljesen átérzem a helyzeted. Babát várok, csak annyiban már, hogy párom mellettem van. úgy veszem észre, hogy te azért szeretnél elköltözni, mert felnőttél, érzed azt,hogy önállósodni kellene, hisz már saját családotok lesz. Csak párod sajnos még nem tud kiszakadni anyuci szoknyája alól. Vagy nem jól érzem?

"neki kijár a napi egy sör mert ő dolgozik és este kell az a sör"

Tipikus bunkó ember! Akkor, ha én dolgozom, este verhetem az asszonyt, vagy elmehetek qvázni mellette, csak azért mert kijár nekem egy kis kikapcsolódás munka után?!

"ne vicceljen azzal ha rosszul vagyok"

Ekkor kellett volna elgondolkodni, hogy kinek is szülsz gyereket. normális ember nem poénkodik ilyesmin! Főleg nem a nővel akit szeret és aki a gyerekét hordozza!

22 évesen be kellett volna tartani amit az 1es mondott!

Kérj segítséget a szüleidtől, barátoktól, mást úgyse nagyon tehetsz!

Talán a pici születése után észhez kap. Persze ez nem biztos, de volt rá példa ismeretségi körben, hogy utána kibékültek,és azóta boldogok.

13-as vagyok.

Azert az a napi egy sor nem hiszem, hogy olyan nagy problema volt. Ha a szaga zavart, akor neki utana egy tik-tak es meg van oldva.

Az azert nem alkoholizmus, sokan boldogok lennenek itt ha a ferjuk, baratjuk, feleseguk, baratnojuk csak egy sort inna meg.