Anyuci pici fia, vagy csak túlreagálom? Tanácsra van szükségem.

Három és fél éve vagyunk együtt a párommal, én 22 vagyok (N), ő 30. Ő a szüleivel és a nagyanyjával, én a szüleimmel és a húgommal élek együtt. 1-2 éve mondogatja, hogy együtt akar velem lakni, meg hogy "majd ha együtt lakunk",meg stb, stb, de a közelében nincs a házvásárlásnak. Kiemelkedően jó fizetése van, nem az a probléma. (Ráadásul amennyire én látom a többgenerációs együttélés miatt problémák is vannak náluk otthon, még azt sem lehet mondani, hogy most minden fenékig tejfel.)Nem vagyok benne biztos, hogy most összeköltöznék vele, nekem még két évem van az egyetemből, így anyagilag nem tudnék beszállni a közös életünkbe. Annak viszont nagyon örülnék, hogy ha hétvégente együtt akarnánk lenni, az nem jelentené egyben azt is , hogy valamelyikünk családjával is együtt kell lenni. Ezen kívül pedig úgy gondolom, hogy egy harmincéves férfi -így, hogy anyagilag megteheti- már igenis költözzön el otthonról (pláne, ha van komoly kapcsolata, de akkor is , ha nincs. Egyszerűen maga miatt.) Nem akarok az egyetem után arra ébredni, hogy ő még mindig marha jól elvan otthon, és nem akar elköltözni. Akkor az én időmet ne húzza! Szóval: szerintetek lenne jogom megemlíteni, hogy ne csak tervezgesse az elköltözést, tegyen is érte, nézzen házat, stb? Vagy így, hogy én nem tudok beleadni, csöndben maradjak??

( ebből a helyzetből természetesen még az is adódik, hogy anyuci és nagymami kívánsága az első, főleg a nagyanyja nagyon szereti kihasználni, hogy semmire nem mond nemet, és van, hogy emiatt nem tudunk találkozni/ kevesebbet tudunk együtt lenni.)

Előre is köszönök minden választ!