Meghalt az anyukám, hogy lehet ezt ép ésszel túlélni?
Tegnap éjszaka meghalt az anyukám, van egy tizenhat hónapos fiunk a férjemmel, de egyszerűen nem tudtam fenyőfát díszíteni, főzni, nincs nálunk semmi, csak a becsomagolt ajándékok, és a nagy semmi.
Együtt laktunk anyuval, a kezem között halt meg, hirtelen történt az egész. Hogy lehet ezt átvészelni, folyamatosan sírunk, állandóan anyut hívom magamban. Hogy leszek gyerekből hirtelen anyuka, hogy állom meg a helyem, nincs már senkim rajtuk kívül, anyu itt hagyott, ennyi volt?
Hova lesz a szeretet, amit irántunk érzett, reszketett értünk, az utolsó szavai is azok voltak, h hadd maradjon itt még velünk, a kisunokájával.
Csak azt nem tudom, h miért kell ezt csinálni.
Vigasztalásért jöttem, és a rosszindulat csak úgy süt.
Hogy bírom leírni? Belül megszakadok, így tudom leírni, hogy könnyebb legyen. Annyira üres lett minden, annyira semmi értelme semminek. Segítségért jöttem. Annyi kérdésre válaszoltam már itt ezen az oldalon, sírtam emberekkel, örültem velük, erre számítottam, most, h nekem lett ilyen veszteségem.
De azt hiszem, h nem kellett volna, eddig naponta többször jöttem ide, ritkítani fogom, mert úgy tűnik, h csak addig jó itt az ember, míg segíteni próbál, mikor neki lenne baja, a szemétkedést kapja.
Sajnálom, h anyunak már nem tudom ezt elmondani, mert tudjátok mindig úgy volt, h találtam valami kérdést, amire nem tudtam a választ, és megkérdeztem tőle, mit gondol, de már csak az üresség van, és nincsenek válaszok.
válasza:Hát sajnos tirpákok mindenhol vannak,ezt nem tudod kivédeni... Együttérzek veled,mert mikor az én Anyukám meghalt ugyanilyen ürességet éreztem:(Nem tudtam esténként már többet felhivni telefonon,hogy elújságoljam milyen napom volt stb...!Olvasgattam az smseit és azt akartam,hinni,hogy még velem van...,nagyon nehéz időszak!!
Kitartás, neked is,idővel enyhűlni fog a bánatod(saját tapasztalat..)
válasza: válasza: válasza:de értetlen vagy nem azt kérdeztem minek írta le hanem h hogy birta leírni ezt nem tom ki vagy te h itt ba.szogatsz
nem neked szólt a kérdés hanem a kérdezőnek megkaptam a választ megértettem.. lenyugodtál már?
válasza: válasza:ha van. sztm már megkönnyebbült csak a sokk van benne ha igaz a stori de titeket ne zavarjon h ki mit hisz el na ennyi
amúgy ti vagytok az idősebbek szval nem kívánok vitatkozni elnézést h leírtam a véleményem és nem tetszett nektek
válasza:Szia Gyuszi!
Köszönöm szépen a soraidat, igen, telik az idő, ha lassan is, talán jobb, már nem zokogok, csak a fájdalom maradt. Reggelente a legrosszabb, az első gondolatom mindig az, h anyu vajon felkelt már, vagy alszik még, nagyon kell figyelnem, h ne kiabáljak neki át a másik szobába.
A kisfiam nem keresi azóta sem, viszont mióta kínosan ügyelek, h ne kerüljön szóba mama, azóta állandóan ezt a szót hajtja, nem tudom, h emlékszik, vagy csak tetszik neki, h ki tudja mondani.
Kezdtem átrendezni anyu szobáját, nappali lesz, fájó szívvel, de muszáj, ahogy az elején olyan jó volt az üres szobájában ülni, úgy lett egyre inkább kínzóbb a dolog. Pár napja már nem sírtam, legutoljára akkor, mikor anyóséknál voltunk, és mindig szoktam hívni anyut, h rendben odaértünk, de már senkinek nem kellett szólnom, nem aggódott itthon senki értünk.
Hiányzik, valószínű ezzel megbékélni nem lehet, legfeljebb belenyugodni. Azzal vigasztalom magam, h anyu elutazott, messzire, és ha majd nekem kell, ott fog várni rám. Ez erőt ad, pedig nem vagyok vallásos, de mostanában sokat gondoltam arra, bár az tudnék lenni.
Gyuszi, tényleg hiszem, h majd várnak ránk, anyukád is vigyázz rád, az enyém is rám, és még találkozunk valamikor, valahol, mindegy hogyan nevezzük, mennyország, túlvilág, biztos, h nem lehet így vége!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!