Haragudnátok a férjetekre, ha a szüléseteknél nem segített volna bent a kórteremben nektek?

OFF: Milyen fura ez, hogy velem senki nem ilyen megértő, hogy ezek miatt van a gyerekszülés teljesen kilőve az életemből. Nem bírom a vérnek a szagát sem, a fájdalmat, kiszolgáltatottságot még annyira sem. Mindenki azt mondja, hogy már pedig tűrni kell a gyerekért. Na mindegy, ez nem az én panasz topikom :)

Kérdező: ha van rá esély, hogy legalább a vajúdási szakasz elejét kibírja a párod, akkor mondd el neki, hogy neked ez sokat jelentene, de ha tudod, hogy maximálisan nem bírja a kórházi környezetet, akkor ne erőltesd.

Papám meg sem nézte aput még akkor sem, amikor már látogatni lehetett volna, annyira nem bírta a kórházakat. De ez nem azt jelentette, hogy mamát és aput nem bírta, nagyon jó család voltak.

Utsó 73-as! Annak kell tűrni, aki szeretné.

Együtt érzek a panasz topicoddal is!

Csak úgy mondom, hogy előfordul olyan is szülésnél, hogy az ápoló(nő) esik össze a látványtól, annyi vér jön.

Dolgoztam kórházban, kolléganővel történt ilyen úgyhogy tudom, miről beszélek.

Egy nővérnek meg egy civilnek más a tűrésküszöbe, de mindkettő emberből van. Ezért nem törünk pálcát a fejük fölött; nem tudhatjuk, hogy x meg y hasonló helyzetben hogyan reagálna.

Azt a nőt egyszerűen pofánvágnám, akinek amiatt eszébe jut a férjére haragudni, mert az elájult a vér látványától...

Egyébként akkor sem haragudnék rá, ha be sem akarna jönni, ez nem kötelesség és nem erőszak....

Az én férjem nem volt bent.

Ha bent lett volna max annyit tudott volna tenni hogy ül egy széken és nézi hogyan szenvedek.Végig feküdnöm kellet,gépre voltam kapcsolva több órán át,ha fordulni akartam szólni kellet a nővérnek.

Ha ilyen helyzetben ott lett volna tuti összeveszünk mert idegileg totál kivoltam nem beszélve a fájdalmakról.jobb hogy nem volt ott.