Van, akinek jobb lett a kapcsolata a párjával, mint még a kapcsolatuk elején? Szerelmesebbek lettek, boldogabbak?

Szia . Lehet elég nagy a baj ,viszont jobb mintha éveket töltenétek el egymás mellett és akkor következne be . Eszedbe jutott ,hogy esetleg nem vagytok egymáshoz valók ? Számomra igencsak jelzésértékű ,hogy már mondhatni a kapcsolat elején olyan jellegű problémák merülnek fel ,amik évek után szoktak . Már most egyhangúság ,megszokás ,fokozódó veszekedés ,megkérdőjelezhető az egymás iránt érzett szeretet mélysége ,dolgozni kell rajta ,hogy újra (!) egymásba szeressetek ? Elgondolkodtató ...

A vőlegényemmel az első pár hónap nem alakult a legjobban anno, 3 hónap után majdnem szakítottam is vele. A kapcsolatunk első hónapjaiban kiderült, hogy titokban még mindig beszélget majdnem minden nap az exével, (aki ráadásul vissza akarta "szerezni") volt olyan, hogy éjjel arra ébredtem, hogy a drága kisasszonnyal sms-ezik, mert szegény csajnak szerelmi bánata volt, ő pedig vígasztalta.... Gondolhatod milyen boldog voltam. :D Aztán betelt a pohár, mert nekem nem fér bele, hogy exek ilyen szinten képben legyenek a kapcsolatunkban, így komolyan elbeszélgettem vele, hogy döntse el mit szeretne. Tőlem tarthatja napi szinten a kapcsolatot vele, meg foglalkozhat az ügyes-bajos dolgaival, de akkor engem felejtsen el, mert én nem vagyok hajlandó úgy egy kapcsolatban élni és a jövőt tervezni, hogy ő közben még a múlttal foglalkozik és nem tudja azt lezárni kellőképpen. Igazat adott, megszakította a kapcsolatot a csajjal, utána teljesen harmonikus lett a kapcsolatunk, érdekes módon nem vitáztunk semmin, nem voltam feszült. Ez volt 2 éve. Fél évre rá összeköltöztünk, volt, hogy kicsit langyos lett a kapcsolatunk, a szexuális életünk is lecsökkent, több probléma is előfordult. De én annak a híve vagyok, hogy már a probléma jelentkezésekor le kell ülni, és megbeszélni a gondokat, hogy még időben lehessen változtatni. Nekünk ez bevált. Volt, hogy elmentünk egy hosszúhétvégére kikapcsolódni, kettesben lenni, elfelejteni a hétköznapi stresszt, csak egymással foglalkozni. Nekünk ez is bevált. Ha kezdem úgy érezni, hogy kicsit egyhangú lesz a kapcsolat, akkor igyekszem programot szervezni, mindig kitalálunk valamit. És persze sok kommunikáció. :)

Én azt tapasztaltam nálunk hogy ha van szex normálisan akkor elég harmonikus minden. Nincsenek túl nagy veszekedések, könnyebben megbocsátunk.

Én azt tapasztaltam, hogy az érzések időszakonként akár erőteljesebben is váltakozhatnak.Éppen ezért elkezdtem egy kicsit mélyebben vizsgálni ezt a kérdést.Mivel a személyes tapasztalatom korlátozott,ezért olyan emberekhez fordultam akik állítólag jobban ismerik az emberi lélek és értelem működését ezek összefüggéseit ,az emberi természetet.Ezen tanulmányokból és az ezek utáni tapasztalataimból, megfigyeléseimből a következőkre jutottam.Az a tény, hogy viszonylag hamar megjelennek a konfliktusok szerintem nem feltétlenül jelent rosszat. Sőt ha az átlagnál tudatosabb vagy, ha jobban figyeled az érzéseidet az elméd működését,szerintem sokkal hamarább észrevehetsz olyan dolgokat magadon és a másikon , mint akik sokkal hosszabb ideje vannak együtt.A viszonylagos "békés " hosszabb együttlét még önmagában nem jelent nagyobb szeretetet, jobb önismeretet.Szerintem a változatossággal, új dolgok kipróbálásával, fellehet dobni a kapcsolatot, illetve"ki lehet tolni az időt", de úgy tűnik, hogy önmagában kevés.Illetve ha már új dolgokat említettem, akkor valami olyat kéne keresni ami állandó tehát nem változik.Az érzéseink előbb utóbb változnak , de ha rátalálnánk a bennünk lévő békés állapotra(ami túlmutat az érzelmeken)az nem változik.Volt olyan , hogy már azt éreztem, hogy teljesen kifogok ábrándulni a páromból, aztán függetlenül a páromtól egy meditáció mellékhatásaként egy rendkívül nyugodt békés állapotba kerültem amelynek "mellékhatásaként" sokkal mélyebb szeretetet éreztem a párom iránt mint bármikor az előtt. Többször is megtapasztaltam ezeket a békés állapotokat, és ebben az állapotban valóban úgy tűnik, hogy a szeretetünk nem változik, viszont az is igaz , hogy ebből a békés állapotból vissza lehet zuhanni a hétköznapi öntudatlan állapotba.Én magam is mindig visszazuhanok, és ebből arra következtetek, hogy a megoldás, hogy minél gyakrabban kerüljek az említett békés állapotba.Ha ezt a rendkívül mély békés állapotot megtapasztalod az kihat a hétköznapjaidra, sajnos a "visszazuhanás"után fokozatosan veszít erejéből.Ezért is kéne gyakrabban megélni e pillanatokat.Millió módszer létezik, talán mindenkinek más és más válik be.Meditációk segíthetnek, a pillanatban "levés" kimozdít a hétköznapi öntudatlan állapotból.Ez a pillanatban levés azt jelenti, hogy amit éppen csinálsz abban teljes lényeddel jelen vagy , Tehát nem gondolkozol közben más dolgokon , nem a végeredményre koncentrálsz, hanem élvezed magát a folyamatot.Számomra ilyen értelemben a "leghatékonyabb" példa a szexualitás. Azért is említem, mert sok spirituális tanító is említi, hogy a szexualitáson keresztül lehet legkönnyebben elérni ezt a békés állapotot.Ha nem a végeredményre figyelek, ha teljesen kitudom kapcsolni a gondolataimat és teljes mértékben csak a jelen pillanatra "koncentrálok", akkor a fizikai test lelassul a vágy pedig átalakul valami nagyon mély békés állapottá, ami napokra kihat a hétköznapok során.Ezen a ponton az együttlét túlmutat a szexen.Szexuális vággyal indul, és szeretetben végződik.A "hétköznapi szex" során igaz , hogy a test kielégül, és jobb esetben érzelem is erősödhet, de ilyenkor mindig marad valami hiány érzet.A jelenben levés amúgy nagyon könnyű, csak ami nagyon nehéz, hogy mivel mindig kizökkenünk ebből az állapotból mindig újból és újból "figyelmeztetni" kell magunkat , hogy visszatérjünk a jelenbe.Sok szerencsét!

utolso.ez vicc akart lenni?

# 9-es nem :D