Szégyellnétek, ha a párotok/családtagotok alja munkát vállalna?

Én két diplomával töltöttem árut a Tescóban. Semmi megszégyenítőt nem találtam benne, bár tény, hogy a kollégáim 100%-a feltette a "mégis mit keresel itt?" kérdést. Mondtam nekik, hogy éhen azért mégse akarnék halni, csak mert van diplomám, azt ugye megenni nem tudom. Így hát megértették.

Szóval nem, nem szégyellném. Egy munkahely sem tart örökké, nem kell onnan nyugdíjba menned.

Nem szégyellném, és nem tartom "aljamunkának".

Soha senkit nem néztem le, vagy tartottam kevésbé értékes embernek azért, mert alacsonyabb iskolai végzettséget igénylő, vagy végzettséghez nem kötött munkát végez.

Nekem, az én értékrendem szerint sokkal fontosabb lenne, hogy addig is legyen munkám és önálló jövedelmem, amíg másik állást nem találok, mint hogy az anyósom vagy bárki más mit gondol.

(Én is dolgoztam két hónapig friss mérnöki diplomával két műszakban egy gyárban, egy összeszerelő szalagon. Jó volt egyfajta élettapasztalatnak is.)

Ha meg rá akarsz nézni erre az "aljamunka" kérdésre más szemmel, esetleg tedd fel magadnak a kérdést, hogy mennyiben változtatna az életminőségünkön, ha három hónapig sztrájkolnának a banki felsővezetők, és mennyiben, ha három hónapig sztrájkolnának a szemetesek. :-)

Férjem szokta mondogatni, hogy ha a megélhetésről lenne szó, még szart lapátolni is elmenne...

Szóval a munka nem szégyen. Szerintem inkább az, ha válogatsz, és inkább nem dolgozol, mert degradáló neked a munkakör.

Hát én voltam napszámban (szőlőt kötözni, barackot, szilvát szedni), almát válogatni, hűtőházban éjszaka 12 órázni, szóval elég sok "aljamunkát" végeztem, pedig 3 szakmám van, 3 eltérő területről, most szerzem lassan a negyediket.

Sajnos itthon nehéz az elhelyezkedés: vagy túlképzett vagy, vagy nincs gyakorlatod, vagy kevés a munkahely...

El kell vállalni mindent, mert a semmiből nem lehet megélni.

Szerintem az az alja munka, ha mások átverésével keresed a pénzt.

Nem igazán értem miért kellene tisztességes munkát szégyellni.

Középkategóriás kocsma-presszóban dolgozom. A családban mindenki értelmiségi, én is megpróbálkoztam ezzel-azzal, de sose sikerült semmi, nem találom a helyem és nem tudom miben vagyok tehetséges, mivel a szüleim sose támogattak semmiben. Elköltöztem a párommal, és pultos vagyok, ami ugyebár elég alja munkának számít. Csakhogy: meg se erőltetem magam, de borravalóval együtt keresek 140ezret, amikor megerőltetem magam és sok a túlóra akár 160ezret is tudok keresni. Miközben a nővéreim a diplomájukkal 100-120 ezret keresnek, és nincs párkapcsolatuk sem.

A család szégyene voltam amikor megtudták, de nincs mese, én úgy látszik nem vagyok annyira okos, mint ők, erről nem tehetek, hogy így születtem. A munkámat viszont maximálisan ellátom.

Ha majd sikerül megtalálnom miben vagyok jó, lerakom a szakmát, de kétlem hogy valami értelmiségi dolog lesz, inkább művészeti, mondjuk körmös vagy tetkós. Meglátjuk.

A család véleménye azóta nem érdekel mióta rádöbbentem hogy a nővéreim elböffentették magukat és mindent megkaptak: jogsit, nyelvvizsgát, fősulit, okj-t. Nekem ezeket még csak fel sem ajánlották. Magamnak kell megteremtenem rá a pénzt, ehhez pedig kell még idő.

Azóta nem érdekel a véleményük, nem hagyom hogy beleszóljanak, javaslom hogy te is tedd azt. Ha anyósod szégyelli az árufeltöltést, nyugodtan eltarthat téged és akkor nem kell dolgoznod, illetve lesz lehetőséged kényelmesen válogatni a jobb munkák között.

22/L