Szülők! Elfogadnátok ha a 24 éves lanyotoknak 37 éves barátja lenne?

Hölgyeim!!

Nagyon sok pozitiv hozzáállású kommentwket olvastam aminek nagyon örülök. Igaz, hogy a kommentelők nagyrésze is nagyobb korkülönbséggel rendelkezik a kapcsolatában mint az kiderűl a sorok közt .

Egy valami két-három kommentben is szemet szúrt. Mi az, hogy ha 37 de csak 28-nak látszik akkor elfogadott a dolog? Vagy valami hasonlót olvastam.

Én 45 vagyok tavaly elött összejöttem életem eddigi legnagyobb szerelmével aki akkor volt 18!! Nem számított a kor, az sem, hogy ő vagy én milyen vagyok külsőre.

Nag,on egy hullámhosszon voltunk és ez számított. Ettől működött a kapcsolatunk. Én alig nézek ki 30-nak de sosem ez számit egy kapcsolatban. Ha meg van a két ember közti azonos hullám akkor az minden tiltás ellenére műkődni fog.

Kérdező, akkor miről szól a problémád? Nem akarják elfogadni?

(azért az ilyesmihez a szülőknek azért idő kell, mert ők is emberből vannak - és él egy kép bennük a gyerekük jövőjéről, ami nagyjából az átlagos. A nagyobb korkülönbséges kapcsolatok meg ehhez képest valamennyit mindig borítanak, és ezt szokni kell - mondjuk, hogy nem lesz unoka, vagy pont az elképzeltnél hamarabb lesz, adott a külön lakás amit majd évek múlva vártak, vagy ilyenek...)

Ok, hogy tudják, de miért kellene elfogadniuk vagy sem? 24 éves nagykorú lány vagy, és te választasz!

- A szüleid ki akarnak tagadni?

- Együtt élsz még velük, és nem engedik felvenni a telefont?

- Addig rágták a füledet, amíg megmérgezték a kapcsolatot, és most szakítanál, de támogatókat keresel, hogy megerősítsenek a döntésedben?

- Szégyelled, hogy ennyivel idősebb, és ha ezt tudod, nem szerettél volna bele?

A szerelem vak és kortalan. A korkülönbségről alkotott dogmákat belénk nevelték.( egyébként általában tapasztalatokon alapulnak). De kivételek mindig vannak, és a kommentelők között is vannak ilyenek szép számmal. Olvashattad, mi mint szülők elfogadnánk a kapcsolatodat, de nem azért, mert a fiú fiatalabbnak néz ki a koránál, hanem mert téged felelős döntést meghozni képes felnőttnek tekintünk. Reméljük, a szüleid is.

Most nagyon komolyan beszélek: ha valakinek negyvenesként egy a tini korból épp kinőtt, még félig gyerek partner kell, ővele érzi egy szinten szellemi-érzelmi érettséget tekintve, azzal igazán nagy gond van. Mind agyilag, mind emocionálisan.Ezek a fazonok kiforratlan személyiségeket keresnek, akiket még befolyásolni, irányítani lehet.

És nem vagyok durva, sem vérbeli őrző-védő szülő, de féltem a lányom. És egyik legnagyobb rémálmom, hogy egy hasonlóan gondolkodó, mentálisan-pszichésen visszamaradott egyén megkörnyékezi.

És bár ő okos, mindenkit el lehet vakítani, hát még egy tapasztalatlan fiatalt. Pénzzel, önbizalommal, befolyással, figyelemmel...láttam már rá pár példát, egyik sem volt pozitív végkifejletű.