Nyilván van, volt, és lesz is minden férfi után még élet, és jókedv. De ezt hogyan lehet felfogni, feldolgozni, elfogadni, megérteni?
Néhány év együttélés, baba tervezése, nő azt hiszi minden rendben van, férfi egyszercsak közli, hogy menj el. Ti mit tettetek/tennétek hasonló helyzetben? Ő a mindenem, legfontosabb a világon, vele akartam leélni az életemet. Mindenki azt mondja, hogy lesz még másik, jobb férfi. Nem ő volt az első az életemben, így van viszonyítási alapom. Én tényleg megtaláltam a "Nagy Őt", mindent szeretek benne, a hibáival együtt. Ő volt a barátom is, mindent együtt csináltunk, tőle kértem tanácsot mindenben. Most, hogy el kellett költöznöm nem tudok mihez kezdeni magammal. Lenne sokminden, amit kellene csinálni, de nem tudok koncentrálni. Nem tudom lekötni magam semmivel. Minden élmény, tárgy stb hozzá köt, ő jut az eszembe róla. Mivel ő volt a barátom is, nincs akivel eltöltsem az időt. Mindig hülyeségnek tartottam, ha valaki azt mondta, hogy nem akar élni. De most én is így érzem. És tudom, hogy semmi értelme annak, ha valaki megöli magát, és én nem is akarom megtenni, csak felülkerekedett rajtam ez az érzés, hogy nincs értelme élnem, nélküle nem megy, belehalok a fájdalomba és szomorúságba.
Valaki, ha tud okosat mondani nekem, kérem írja le. Azon kívül, hogy az idő mindent megold, és vannak jobb férfiak is a világon. Tényleg szeretném jobban érezni magam, és újra élni az életemet, de nem tudok ezen úrrá lenni:(
buszos lány: sajnálom, neked talán még rosszabb volt, csak úgy elment. azóta nem is beszéltek? (megkérdezhetem milyen betegséged van? megírhatod mailben is) Lehet nekem az is a bajom,hogy még vannak nála holmijaim, amit elvileg ma hozok el. Emiatt van indokom keresni őt.
Aki most vár babát épp: neked mennyi időbe telt túljutnod ezen az egészen?
Az a baj, hogy nem is tudom, hol kellene majd ismerkedni. Nem vagyok bulizós típus.
Megkért, hogy hozzam el a cuccaimat, legyen vége. Ha én nem akarok oda menni pakolni, elhozza nekem szívesen ő is. De ha elmegyek, akkor többet vagyok vele. Legalább ennyi had maradjon még... Így nem tudok várni vele pár hetet sajnos. És mindig eszembejut ami kellene, most is csak pár dolgot szerettem volna elhozni eredetileg.
Azt mondta, lehet rádöbben, hogy én vagyok az igazi neki, és ha úgy érzi hiányzom, akkor felhív. De nem ígéri. Lehet, hogy 1 hét, lehet 1 hónap, lehet több...De ne reménykedjek, ne várjak rá. De ezzel a kijelentésével én csak váni fogom...
Még friss a dolog eléggé, 2 hete történt.
A babavárós vagyok: január elején ismerte meg a másik lányt, akkor szakítottunk és én áprilisra lettem teljesen 100as. De egyfolytában, hétről hétre javult a helyzet. Mondjuk az első 10 nap pokol volt, de fel a fejjel, tényleg gondolja arra, hogy mi vár még Rád. Most szépet telefonálj a fodrászodnak, jelentkezz be, utána hívj fel egy rédi barátnődet, csald el moziba, vásárolni, vagy holnap hógolyózni. De ne ülj tétlenül, tedd meg az első lépéseket, ne hagyd magad zuhanni!!!
A pszichológia tanárom egyszer azt mondta, ha lecsúszunk a lejtőn, jobb ha azonnal begyorsulunk, különben nem tudunk feljönni lendületből a szakadék másik felén....
Igen, beszéltünk azóta többször is. Mail, msn, telefon. Persze nem ő keresett általában... nehezen tudok elszakadni, tudom, hogy nem jó dolog ez. Hagyni kell őket ilyenkor, hátha rájönnek, hogy mégis az kell nekik, akit elhagytak.
Akkor pár hónap alatt jobban lettél. Szerencsés vagy viszonylag, én előző kapcsolatomon is 1 év alatt tettem túl magam.
4-5 körül muszáj elmennem hozzá, de megpróbálok kezdeni magammal valamit utána, bár ma este nem hiszem, hogy olyan állapotban leszek. Talán holnap.
egyébként gratulálok a babához:)
(ismerkedésre valami tipp?)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!