Nagyszüleim nem akarják elfogadni a páromat és ennek hangot is adnak. Viszont a párom elég érdekesen oldotta meg a helyzetet. Mit tennétek?

Elhívtak a nagyszüleim vasárnapi ebédre engem és a páromat. Míg kiment a mosdóba, ismét két oldalról kaptam az ívet, hogy mit képzelek én, hogy ezzel a férfival jöttem össze, különben is, stb. Tény, hogy a nagyszüleim faluból költöztek be a városba, meg 'maradiak', ráadásul elég 'csípős nyelvűek' (vagy hogy is mondják), de velük ellentétben nem bántanám őket. Az is tény, hogy elég nagy a korkülönbség köztem és a párom közt, de szeretjük egymást és szerintem ez a lényeg.

Viszont, amikor mentünk haza, a párom (mérnök) mondta, hogy látott a nagyszüleimnél, a folyosón csekkeket és a csekkek közé tette megközelítőleg az összeget, remélve, hogy nem lesznek vele ellenségesek, mert már nem tud mit kitalálni. Megjegyzem, mindig udvarias, kedves velük, mindig igyekszik a kedvükben járni, de ez kevés a nagyszüleimnek, mert idősebb nálam. Már az első nagyszülős ebéd után megkérdezte szegény párom, hogy mindig ilyen feszült, folytó e a légkör, vagy csak miatta (hozzá teszem, midig, de sajnos miatta még olyanabb volt). Nem buta a párom, jók a 'radarjai', 'lát' mindent.

Ráadás: felhívott nagymamám ès lehordott minket, főleg a páromat a sárga földig, hogy mit képzel magáról, csak lássa meg mégegyszer. A párom mindent hallott, mert mellettem volt, mondta, hogy ha egy mód van rá, be nem teszi a lábát oda, mert folyton csak becsmérlik az első perctől, az arcába mosolyognak, miközben a háta mögött lehordják mindennek. Duplán kiakadt, mert a szülei és a nagszülei sem élnek már.

Mit tennétek ebben a helyzetben? Nagyszüleimmel nem lehet megbeszélni