Gazdag jóképű barátomat, hogy megfogja a barátnője felcsináltatta magát. Mit tehet ilyenkor? Hogy beszélje rá az abortuszra?

A 42-es válaszhoz egy gondolatom támadt csak, minden kötözködés nélkül, mégpedig ezt a mondatot olvasva: ,,ÉN egyébként testközelből is ismerem a helyzetet, amikor összejöttünk a párommal - 17/33 anno - szintén terhes lett pár hónapon belül - no de meg se fordult a fejében egy kósza gondolatként se, hogy ne közösen döntsünk, mert mi EGYMÁST szerettük."

Azt írod, az a fontos, hogy közösen döntsön a pár, ez a lehető legjobb helyzet szerintem is. De mi van akkor, ha a nő és a férfi döntése nem azonos? Valamiért azt érzem a megfogalmazásodból - de javíts ki, ha tévedek -, hogy számodra a ,,közös döntés" az egyenlő a te döntéseddel. Ha szeretsz egy nőt, akkor az ő érvei, szempontjai, vágyai nem számítanak, csak a te akaratod? Itt most nem a magzatvédelemről beszélek, hanem arról, hogy két egyenrangú fél alkot egy férfi-nő kapcsolatot normális esetben, és ebbe szerintem nem fér bele az olyan jellegű zsarolás, miszerint ha a nő megtartja a gyereket, akkor mehet, amerre lát.

Érdekelne, te miként látod ezt, mennyiben vetted volna a párod igényeit figyelembe, ha netán mást szeretett volna, mint te.

Nézd kedves #51, én úgy gondolom, hogy egy gyerek vállalása az mindig közös döntés kell, hogy legyen, épp azért, amit itt az előbb szépen és hosszan kifejtettek, hogy "Egy gyerekéről, aki vagy életben marad, vagy nem, és akinek, ha megszületeik, nem sok esélye van arra, hogy szerető családban, harmóniában nőjön fel azzal a két emberrel, akire jó ideig a legnagyobb szüksége lenne az életben." - tehát gyereket csak 2 IGEN-nel szabad vállalni (az talán nem baj, ha valamelyik bizonytalanabb, de semmiképp ne legyen határozott NEM)

Akivel ebben nem értek egyet, azzal kapcsolat sem lesz.

Onnantól kezdve meg tök mindegy, hogy az adott konkrét esetben melyikünk van épp az IGEN és melyikünk a NEM pártján, ha van határozott NEM, az eldönti a kérdést.

A másik része elvi, szintén az előbb írtak rá egy jó megfogalmazást: " az szerintem nem azért lesz, mert egy embrió fontosabb számára, mint a kapcsolatuk, hanem azért, mert a születendő gyermeke élete fontosabb számára, mint egy férfi" - OK. legyen így. És akkor nekem az a nő a továbbiakban miért legyen fontosabb, mint mondjuk a saját életem? Mert az a nő, akinek én vagyok a legfontosabb, az nyilván nekem is az, ez kölcsönösségi alapon működik.

Na, ezért ebben a kérdésben (már, ha valós, ha fiktív, akkor meg ez a tipikus) így szépen egyedül fog maradni a nő egy gyerekkel, alakítja az életüket ahogy tudja meg akarja. A férfi meg havonta felad egy összeget - amennyit muszáj - 18 évig, oszt tart némi kapcsolatot a gyerekkel, vagy nem, vagy időnként... ha most a nő a férfi mellett döntene, akkor meg lehet, hogy együtt lennének élet hosszan, és lehetne akár x gyerekük is...

# 50

Köszönöm, hogy válaszoltál.

A saját (47.) hozzászólásomat így utólag visszaolvasva sem tartom "magzatvédő szónoklatnak" (feltételezem, hogy ez enyémre is értetted).

Nem igazán értem, mert még csak annyit sem írtam, hogy én milyen döntést tartanék helyesnek ebben a helyzetben akár a nő, akár a férfi részéről, (ami szerintem helyes lett volna, azzal más elkéstek, jó megoldás nincsen, csak két nem éppen ideális alternatíva közül lehet választani).

Egyszerűen leírtam, hogy ha a lány ebben a helyzetben úgy dönt, hogy megszüli a babát, akkor szerintem valószínűleg mi az oka (feltételezem, hogy azt férfi fejjel is át lehet érezni, és el lehet hinni, hogy egy nő ilyenkor igazából sem fejben, sem lélekben nem egy pár centis embrióról dönt, hanem a leendő (vagy nem leendő) gyerekéről.

Azok után, hogy leírtam, hogy nő létemre mélységesen elítélem, ha valaki a szándékosan tesz valakit apává akarata ellenére, talán azzal sem vádolhatsz, hogy nagyon elfogultan nézném ezt a kérdést, csak a nő szemszögéből.

Nincsen nálam, a bölcsek köve, csak találgatok, de azt, hogy eléggé lepontozták a 42. hozzászólásodat, szerintem talán annak a gondolatmenetnek szólt, hogy:

"Hát banyek, akkor már inkább a fél faluval csaljon, azok legalább hús-vér férfiak, méltó ellenfelek... de ne egy embrióval."

Tényleg nem szeretném megbántani az érzéseidet, de őszintén szólva nekem is eléggé furcsa felfogás az, hogy ha annak idején nem az abortusz mellett döntött volna a párod, azt úgy fogtad volna fel, hogy megcsal egy embrióval (aki történetesen a te saját leendő gyereked), és még méltatlan "ellenfélnek" is nevezed azt a pici emberi lényt.

Nyilván nem tudok nő létemre sem egy férfi logikájával, és egy férfi érzéseivel gondolkozni, de ez nekem őszintén szólva elég abszurd.

Szerintem ennyi logika abban is lett volna, ha annak idején a párod úgy fogja fel, hogy - annak ellenére, hogy szeretitek egymást - elhagyod, amiért úgy dönt, hogy megszüli a közös gyereketeket, az számára azt jelenti, hogy megcsalod őt egy olyan nővel, akit még nem is ismersz, de akivel majd egy gyerekkel járó felelősség és kötöttségek nélkül tudsz élni.

Pár hónapja egy olyan férfi kétségbeesett kérdését olvastam ugyanitt, aki évek óta élettársi kapcsolatban élt valakivel, mindketten 30 felettiek (ha jól emlékszem, a nőnek már volt egy vagy talán két gyereke egy előző kapcsolatból, a férfinak pedig egész biztosan nem), és kiderült, hogy gyereket várnak.

Ő rettenetesen örölt ennek, a nő viszont nem akarta megszülni a babát, hiába próbálta rábeszélni a párja, és hiába könyörgött. Ő épp olyan kétségbeesettnek, tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezte magát abban a helyzetben, mint pl. a kérdező barátja.

Én vele is épp úgy együtt éreztem, mint azokkal a nőkkel, akik fordított helyzetben vannak.

Ha az pár egyik tagja vállalná a babát, a másik nem, az tipikusan az a helyzet, ahol a legjobb szándék mellett sincs kompromisszumos megoldás, mert nem lehet félig életben tartani.

Kedves #53, nem, nem kifejezetten Rád értettem, hanem erre az egész kérdésre, nézd meg, kb 3-an próbáltunk a KÉRDÉSRE válaszolni, vagy lepontozva, vagy egy választ szépen ki is moderáltattak - mert véletlenül TÉNYLEG hasznos lehetett volna a Kérdezőnek, tényleg a kiírt kérdésre válasz.

"de őszintén szólva nekem is eléggé furcsa felfogás az, hogy ha annak idején nem az abortusz mellett döntött volna a párod, azt úgy fogtad volna fel, hogy megcsal egy embrióval" - dehogyis, a szimpla megcsalást simán elnézem - tudod, ha megcsal a szomszéddal, akkor senki sem várná el, hogy gondoskodjak a szomszédról ezek után 20 évig, de még azt se, hogy szeressem a szomszédot ezek után - AZ nem okozna semmiféle kárt nekem valójában némi múló idegbajon felül...:))) (ez nem "férfi logika", hanem az én logikám, a férfiak jó része kb ugyanannyira lenne zabos a kettőtől, ez a realitás)

"elhagyod, amiért úgy dönt, hogy megszüli a közös gyereketeket, az számára azt jelenti, hogy megcsalod őt egy olyan nővel, akit még nem is ismersz, de akivel majd egy gyerekkel járó felelősség és kötöttségek nélkül tudsz élni." - ezt nem osztom, mert ugye vagy összejövök valakivel vagy nem vagy végképp elegem lesz a női nemből:)... de az már rá semmiféle hosszútávú kötelezettséget nem ró.

"Ha az pár egyik tagja vállalná a babát, a másik nem, az tipikusan az a helyzet, ahol a legjobb szándék mellett sincs kompromisszumos megoldás, mert nem lehet félig életben tartani." - nézd, ha végképp nem jutnak semmire, akkor legvégső esetben, ha feldobnak közösen egy 5 Ft-ost, végtelenül profán, de szerintem még az is korrektebb, mert akkor legalább a sors döntött, és nem egymásra kell fújni, egymást meggyűlölni miatta.

De összességében kb az a véleményem, hogy azzal a nővel vállalok be nyugodtan gyereket, aki nyugodtan vállalna értem egy AB-t.

Sajnos, a jelenlegi törvényi helyzet nem teszi lehetővé az ilyen alja "női praktika" kiküszöbölését.

Ez van.

Sokkal jobb lenne, ha ilyen esetekben a férfinek is lenne - mondjuk - elhatárolódási joga a megszületendő gyermektől (amely esetben csak "anyuka" viselhetné az ő EGYÉNI döntésének minden következményét, és nem a más @-ával veretné a csalánt).

Kedves János (utolsó)!

Elismerem,hogy tényleg nem szép dolog ha egy nő átveri a férfit. Ha a férfi húzott gumit ami nem szakad ki a nő pedog szedi a tablettát akkor ez elkerülhető. Persze akkor is van lehetősége de akkor mindkét fél tett érte,hogy ne legyen baj. De ha egy nő szedi rendesen a tablettát és a férfi nem húz gumit és lesz egy baba akkor szerintem az nem átverés. Akkor igenis vállalja a felelősséget. Vannak olyan nők akik nem bírnak soha feldolgozni egy abortuszt. Ne várjuk màr el,hogy mindig csak az egyik fél védekezzen aztán jön a hiszti.

"Ha az pár egyik tagja vállalná a babát, a másik nem, az tipikusan az a helyzet, ahol a legjobb szándék mellett sincs kompromisszumos megoldás, mert nem lehet félig életben tartani."

Van még egy megoldás: megszülni és örökbe adni. Ez mindenkinek a legjobb, + még egy gyermektelen házaspárnak is. A babának azért, mert életben marad és egy szerető családba kerül, az anyának azéárt, mert nem kell meggyilkolni a magzatát és nem kell szembe néznie az abortusz kockázati tényezőivel (pl. meddőség), az apának azért, mert nem kell gyerektartást fizetnie. Erre próbáld meg rábeszélni az érintetteket, kérdező!