Mi ez az új hóbort, hogy a gyerek semmiért sem hibás, és jó képet kell vágni hozzá, bármit is csinál?
Tesóm néhány éve elvált, és az ő hétéves fián látom elsősorban, hogy nem feltétlenül tesz jót neki, hogy állandóan mindenki csak tekintettel van rá, mert hát "jaj szegénynek elváltak a szülei".
A válás előtt tök normális gyerek volt, és utána sem voltak nagy gondok még egy fél évig, évig kb. De azóta totál magatartászavaros a gyerek, visszabeszél, agresszív a suliban meg a játszótéren, állandóan hisztizik, tör-zúz, stb.
És mi erre a környezete reakciója? Pátyolgatják, megpróbálják megérteni, ápolgatják a pici lelkét, tehát soha nincsen negatív következménye (büntetése) a tetteinek. Mindezt arra hivatkozva, hogy óriási trauma volt neki a válás, és ezért türelmesnek kell lenni hozzá.
Oké, nagyon szép dolog a türelem és a megértés, de mégis meddig lehet a válásra fogni, hogy a gyerekkel súlyos gondok vannak?
És sok kérdésnél olvasom itt is, hogy a problémás viselkedésre egyetlen megoldás a türelem és a szeretet, és aki másképp gondolja, az rossz ember, gonosz, stb.
Engem annyira bosszant ez a (szerintem) hülye hozzáállás, én pont azt látoim, hogyminél megértőbbek és türelmesebbek egy magatartászavaros gyerekkel, a gyerek annál inkább elkanászodik, mert abban a hiben nő fel, hogy neki aztán az égvilágon mindent szabad.
Érdekes, régebben is voltak válások, vagy érték egyéb traumák is a gyerekeket, mégse lett mindegyik kezelhetetlen. Mégpedig azért, mert a szüleik megkövetelték a tiszteletet és a normális vislekedést, illetve alkalmanként ha kellett, igenis lekevertek egy-egy pofont. Mégis felnőtt mindenki és normális emberek lettek. Nem értem, a régi, jól bevált módszer helyett miért kell mindig, mindenáron megérteni "szegény gyereket" és türelemmel lenni iránti, bármit is művel.
Ti mit gondoltok erről?
válasza:Pofon az egyetlen nevelési eszköz, ami eszedbe jut?
Alapvetően igazad van, de nem hinném, hogy csak pofonnal lehetne nevelni.
válasza: válasza:Annyira nem új hóbort ez, én kb. 5 éve tapasztalom, sajnos a közvetlen környezetemben is.
Én is már próbáltam megérteni, hogy ha egy válás ennyire "nagy trauma", (ami lehet), akkor ha mondjuk alkoholisták a szülők, és verik a gyereket, meg még ne cifrázzam, de EGYÜTT élnek, akkor ott miért nincs az, hogy szegény gyerek?
Szerintem a gyerek nem hülye és észreveszi (főleg, ha hangosan mondogatják előtte), hogy extrán kényeztetve van, mert elváltak a szülők, akkor tuti, hogy visszaél vele. Nálunk legalábbis ez megy. Csak én nem nagyon szólhatok bele, mert nem az én kölköm.
válasza:" Mégis felnőtt mindenki és normális emberek lettek."
Lettek a fenet normalisak.
Egyebkent meg nem kell mindent megengedni a gyereknek, igenis vannak szabalyok amiet be kell tartani, de a veres meg az agresszio nem megoldas, egyebkent is egy gyava xar alak aki gyereket ver.
válasza: válasza:Nem új hóbort, 50 éves vagyok de azt vallom, hogy nevelni nem lehet erőszakkal. Szeretettel, megértéssel kell, ha nagyon nem sikerül, akkor szakembert kell igénybe venni,
de a verés, fenyítés SOHA nem fog IGAZI eredményt hozni.
válasza:a gyerek sokmindenért nem hibás v nem "úgy" hibás.
Az, h nem pofozkodik vki, az nem azt jelenti h nincsenek következmények.
A pátyolgatás, ahogy a pofozkodás sem ér semmit önmagában. A gyereknek határok kellenek és következetesség. Nem hinném, h ezt pofonnal kellene elérni.
Türelem. Na az kell. Mert sokkal nehezebb megértetni a dolgokat a gyerekkel, mert ahhoz le kell ülni, beszélgetni kell, venni kell a fáradtságot h az ő szintjén kommunikálj... h megértsd mit miért tesz és ennek megfelelően lépni... Ehhez mindhez türelem kell.
A pofonhoz nem kell.
De látjátok, megint azzal jöttök, hogy szerintem verni kell a gyereket. Nem, nem kell, de egy-egy neveló célzatú pofon vagy fenékre ütés nem egyenlő a veréssel.
Például emlékszem kiskoromból, hogy nagyon sokszor mondták, hogy a felnőtteket tisztelni kell, szépen illik velük beszélni. És én ezt tudtam is. Egyszer mégis ki akartam próbálni, hogy mi történik, ha a nagymamámnak, akit egyébként imádtam, azt mondom, hogy "te aszott vénasszony". Nem azért, mert bántani akartam, hanem egyszerűen kíváncsi voltam a következményekre. Kaptam is anyukámtól lendületből egy hatalmas pofont. (És nem volt szörnyű gyerekkorom, és nem éreztem ezt terrornak, és ma is úgy gondolom, hogy megérdemeltem.) Többet nem is jutott eszembe csúnyát mondani bárkinek is, egy életre megtanultam. De ha anyukám türelemmel és megértéssel azt mondja a pofon helyett, hogy "ejnye-bejnye, ilyet nem szabad, ülj szépen a büntiszékre", korántsem biztos, hogy legközelebb nem csinálok ilyet. Például ezt értem az alatt, hogy ma már nincs következménye a helytelen viselkedésnek.
válasza:"jól van, ha ennyit sikerült leszűrni abból, amit írtam."
Nem is neked szántam elsősorban, hanem azoknak, akik rögtön azt mondják, hogy mert szerintem az a megoldás, hogy verni kell a gyereket. Holott nem írtam ilyet, azt írtam, hogy "alkalmanként ha kellett", akkor elcsattant egy-egy pofon és én ezt nem tartom tragédiának.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!