Mi ez az új hóbort, hogy a gyerek semmiért sem hibás, és jó képet kell vágni hozzá, bármit is csinál?

" egy-egy neveló célzatú pofon vagy fenékre ütés nem egyenlő a veréssel. "

Na ez baromi nagy tévedés.

Mindegy, lépjünk túl rajta.

Ez a gyerek bajban van. Nagyobb bajban, mint azt hinnéd, csak baromira nem értesz hozzá. Ettől még nem kell eltűrni neki mindezt, nagyon is határozott korlátokat kell szabni és azt következetesen betartani. Csak ugye általában Anyunak tudat alatt lelkiismeret-furdalása van, amiért "kitette" a gyereket a válásnak és a következményeinek (még ha az élet hoz is ilyet, és nem hibáztatható érte, ha tönkrement a házassága). Ezért aztán az ésszerű határokat sem tudja megszabni, mert úgy érzi, "ennyit igazán engedhet a gyerekének, ha már..."

Régebben nem volt ennyi válás. És az is tény, hogy egy osztály vagy más gyerekcsoport csak bizonyos számú "deviáns" gyereket bír el. Tehát ha egy osztályból egy gyerek traumatizált és nehezen kezelhető, akkor nagyon más állapotok állnak be, mint hogyha mondjuk 30-ból 15 ilyen!

Mellesleg: az nem merült fel benned, hogy az általad régi jól bevált módszernek titulált metódussal nevelték fel azt a generációt, aki szerinted "felnőtt és normális", mégsem tud verés nélkül megfékezni egy hétévest? Ez annak a bizonyítéka szerinted, hogy jól működő, magabiztos, felnőtt személyiséggel rendelkező és hatékony ember lett? Szerintem ez inkább kudarc. Többgenerációs, és nem lehet egy bűnbakot kikiáltani, de attól még kudarc.

Aki gyereket megüt, az pont olyan gyáva, gerinctelen féreg, mint aki a nála gyengébb embert, nőt, öreget, állatot stb. bántalmazza.

És tudod mit? Akkor elmesélem az én verziómat is. Túlérzékeny kislány voltam. Ez tény, de amúgy sose rosszalkodtam, jól tanultam stb. De emlékszem, ovis koromban nagyon bizonytalanul éreztem magam. Mindent hatalmasnak és ijesztőnek láttam, és gyakran eltört a mécses. Ezt a családom ahelyett, hogy megnyugtattak volna, hisztinek minősítette, és ha apámat már nagyon idegesítette, akkor lekent egy nem túl nagy, semmilyen testi kárt nem okozó pofont. Valószínűleg épp csak meglegyintette az arcom. Tehát gondolom a te felfogásodban nem vert. Ettől még a gesztus, amit mutatott felém, az egy ütés volt. Sok évbe telt, mire megbocsátottam neki ezeket, megértettem, mennyire tehetetlen volt, és sok munkával huszonsokévesen rendbe raktam a kapcsolatom vele. (Már csak zárójelben, költői kérdésként jegyzem meg, hogy szerinted abbahagytam-e egyszer is a "hisztit" ettől?)

ne ítélj h ne ítéltess. Mki azt hiszi h ő maj jól fogja csinálni. Mellesleg én nem hinném (kevés kivételtől eltekintve), h vki szándékosan rosszul csinálná.

Ez az egyik.

A másik pedig az h sztem nem szabad addig eljutni h testi fenyítéshez kelljen folyamodni.

16

Tudod szerintem nagyon rosszul kezelitek ezt a helyzetet. Nekem úgy tűnik, hogy egy abszolút elhanyagolt /érzelmileg nyilván/ gyerekről van szó, aki lehet hogy megkap mindent fizikai érértelemben, mégsem kap semmit abból amire szüksége lenne. Abból amit írsz nekem úgy tűnik, hogy ez nem a türelem szeretet módszer, hanem a "ne szólj semmit mert ideges lesz a gyerek" sehova sem vezető látszat megoldás. A kettő között óriási a különbség.

Még egy. Egy gyerek, de talán még egy felnőtt se fog az érzelmekről beszélni csak mert rákérdez valaki.

Őszinte akkor lesz, és akkor sírja ki magát a válladon, ha a kis félelmeit, szomorúságát biztonságban tudhatja nálad. Ahogy látom erre nem mostanában kerül sor.

"Például ha sokadszor mondom el, hogy nem szabad a konnektorba nyúlni, mert megrázza az áram, de ő csakazértis próbálkozik vele? Legyek türelmes, aztán hátha egyszer tényleg áramütést szenved, vagy csapjak rá egy kezére"

Az elso az hogy a lakasban minden konnektor le van zarva, igy ha bele is nyulkal nem lesz semmi baja. De te inkabb utned, mert neked az az egyszerubb.

"Nincs, de lesz, és megnézheted majd. Se neveletlen, se agresszív, se lelki sérült nem lesz, ellentétben sok mai "liberálisan nevelt" kölyökkel."

ò dehogynem, pont a tied lesz lelki serult. Az lehet hogy rettegni fog toled es ugy fog viselkedni mint egy kis robot, es nem ugy mint egy gyerek, de attol meg nem lesz normalis.

Az en lanyom 10 eves, soha nem utottuk meg, es nem is fogjuk, es kepzeld, nem neveletlen, nem szofogadatlan, es nem lelki serult.

" mit tennél, ha a gyereked folyton megalázna?"

egy szeretetben nevelt gyerek nem csinal ilyet. Egyebkent meg akkor sem vernem meg mert gyavasagnak tartom.

Amugy engem sem vertek soha a szuleim, pedig ha akartak volna biztos talaltak volna ra okot.