Mi ez az új hóbort, hogy a gyerek semmiért sem hibás, és jó képet kell vágni hozzá, bármit is csinál?
Tesóm néhány éve elvált, és az ő hétéves fián látom elsősorban, hogy nem feltétlenül tesz jót neki, hogy állandóan mindenki csak tekintettel van rá, mert hát "jaj szegénynek elváltak a szülei".
A válás előtt tök normális gyerek volt, és utána sem voltak nagy gondok még egy fél évig, évig kb. De azóta totál magatartászavaros a gyerek, visszabeszél, agresszív a suliban meg a játszótéren, állandóan hisztizik, tör-zúz, stb.
És mi erre a környezete reakciója? Pátyolgatják, megpróbálják megérteni, ápolgatják a pici lelkét, tehát soha nincsen negatív következménye (büntetése) a tetteinek. Mindezt arra hivatkozva, hogy óriási trauma volt neki a válás, és ezért türelmesnek kell lenni hozzá.
Oké, nagyon szép dolog a türelem és a megértés, de mégis meddig lehet a válásra fogni, hogy a gyerekkel súlyos gondok vannak?
És sok kérdésnél olvasom itt is, hogy a problémás viselkedésre egyetlen megoldás a türelem és a szeretet, és aki másképp gondolja, az rossz ember, gonosz, stb.
Engem annyira bosszant ez a (szerintem) hülye hozzáállás, én pont azt látoim, hogyminél megértőbbek és türelmesebbek egy magatartászavaros gyerekkel, a gyerek annál inkább elkanászodik, mert abban a hiben nő fel, hogy neki aztán az égvilágon mindent szabad.
Érdekes, régebben is voltak válások, vagy érték egyéb traumák is a gyerekeket, mégse lett mindegyik kezelhetetlen. Mégpedig azért, mert a szüleik megkövetelték a tiszteletet és a normális vislekedést, illetve alkalmanként ha kellett, igenis lekevertek egy-egy pofont. Mégis felnőtt mindenki és normális emberek lettek. Nem értem, a régi, jól bevált módszer helyett miért kell mindig, mindenáron megérteni "szegény gyereket" és türelemmel lenni iránti, bármit is művel.
Ti mit gondoltok erről?
"Lehet, hogy szerinted hibás ez a nézet, de a tiéd egyértelműen nem vált be."
Mert nem alkalmazom. Mert nem az én gyerekem, és nyilvánvalóan nem fogom megütni.
Egyébként még egy szép történet a "gyereket nem szabad megütni"-elvet vallóknak a saját családomból.
Nagyapám testvére is mindig azt mondta, hogy a gyereknek semmi más nem kell, csak szeretet, megértés és türelem, megütni pedig soha, semmilyen körülmények között nem szabad. Így is nevelte az egyetlen fiát, aki mire én az eszemet tudtam, már jócskáén felnőtt volt. És bizony úgy beszélt az anyjával, ahogy más a kutyájával se. Alkoholista lett, egyetlen állást sem tudott megtartani, végül odáig süllyedt, hogy megverte(!) az akkor már hetvenvalahány éves, idős édesanyját, aki mellesleg a világ legjobb embere volt.
Hát ennyit erről.
válasza:"egy szeretetben nevelt gyerek nem csinal ilyet."
De nem csak otthon kap nevelést, hanem az óvodában iskolában, a többi gyerek között, akitől pikkpakk eltanulják az ilyen videlkedést, bármennyire is aranyosak voltak előtte.
válasza:"10 évesen én is tündéri voltam, majd jön a kamaszkor...."
Igen, tudom, nalunk mar elkezdodott. Neha visszabeszel, neha szemtelen, neha nem fogad szot. Es? O egy kulon szemelyiseg, sajat velemennyel, erzesekkel, gondolatokkal, amik gyakran nem egyeznek a mienkkel. De nyilvan ha megverem akkor majd ugyanazt fogja gondolni a dolgokrol mint en, ugye? A fenet, legfeljebb felelembol megtartja maganak.
Gondolod egy kamasz gyereket veressel lehet a legjobban nevelni? Mert szerintem ugy csak el lehet baxni a viszonyt.
válasza:"Gondolod egy kamasz gyereket veressel lehet a legjobban nevelni? Mert szerintem ugy csak el lehet baxni a viszonyt."
Nem, egy kamasz gyereket már egyáltalán nem kell megütni. Hogy miért? Mert kicsi korban rakjuk le a nevelés alapjait, az alapszabályokra (tisztelet, normális kommunikáció, helyes értékrend, érveléstechnika, stb) 6-7 éves korára már megtanítottuk optimális esetben. Ezért egy normálisan nevelt gyerekből (aki esetleg kicsi korában bizony kapott egy-két megérdemelet pofont) nem lesz olyan kamasz, akinél szükség lenne testi fenytésre. Pont azért, mert időben megtanították a szülei viselkedni, és a helyes viselkedésminta már rég rögzült benne kamaszkorára.
Pont azokból lesznek kezelhetetlen, visszabeszélő, hisztériázó, engedetlen kamaszok, akikre kicsi korukban mindent ráhagytak, mert "jaj szegény gyereket trauma érte".
válasza: válasza: válasza: válasza:"Pont azokból lesznek kezelhetetlen, visszabeszélő, hisztériázó, engedetlen kamaszok, akikre kicsi korukban mindent ráhagytak, mert "jaj szegény gyereket trauma érte"."
Szerinted a veres ellentete csakis az lehet hogy mindent rahagynak a gyerekre?
fogalmad sincs sem a gyerekekrol, sem a gyereknevelesrol, igazan olvasgathatnal a temaban.
6-7 evesnel kisebb gyereket verni? Te normalis vagy?
De én nem azt mondom, hogy márpedig időnként meg KELL pofozni a gyereket. Hanem azt, hogy igenis van olyan viselkedés, amikor egyetlen jól időzített pofonnal sokkal inkább eredményt lehet elérni, mint hosszas (akár évekig tartó) lelkizéssel, magyarázással, megértéssel, végtelen türelemmel, szeretettel. És hogy egy-egy ilyen pofontól nem fog megsérülni a gyerek lelke, hanem sokkal inkább magába száll, elgondolkozik, és belátja, hogy bizony túl messzire ment.
És a többség ezt az elvet teszi egyenlővé a bántalmazással, veréssel, terrorizálással meg anyaságra való alkalmatlansággal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!