Mit tegyek ha buta vagyok és a szüleim nem bírják elviselni?

Az az igazság, hogy a helyesírásod - bár kisebb, főleg vesszőhibák vannak benne - messze túlszárnyalja az itt írogató emberekét. Értelmesen és választékosan fogalmazol, jól gépelsz...

Nem hinném, hogy buta vagy.

Ne magyarázd ezt be magadnak csak azért, mert úgy "egyszerűbb" az élet.

Kedves kislányom!

Ne istenítsd a szüleidet, mert ők bizony buták. Ezt azért merem leírni, mert ha állatorvos és gyógyszerész a foglalkozásuk, akkor tanultak Mendel brünni apátról, aki már a 19. század közepén felfedezte az örökléstan egyik fontos szabályszerűségét, hogy a gyerek nem a szüleire fog hasonlítani, hanem sokkal jobban hasonlít valamelyik nagyszülőjére. A másik, amit mondok az, hogy egy gyerekét szerető szülő foglalkozik, együtt tanul a gyerekével, megtanítja tanulni a gyerekét. Ezt a valóban fáradságos munkát sok szülő kényelemből nem végzi el és itt nincs kifogás, hogy fáradt, mert nem lehet fáradt a szeretetre: akkor szereti a gyerekét, ha tanul vele, segíti tanulni. Egy korodban levő gyereknek sokszor ki kell nyitni a szemét, hogy megértse a dolgokat, hogy azt, amit olvas, meg is értse. Harmadszor, a szüleid a saját álmukat akarják benned megvalósulni látni, mert nyilván ők is emberorvosok szerettek volna lenni annak idején, csak éppen a tanulmányi eredményük alapján kevés volt a pontszámuk, hogy oda felvegyék őket (ezt is tapasztalatból írom). Negyedszer, a szüleid nem is intelligensek, nem is empatikusak, mert nem akarnak téged megismerni, hogy neked milyen tulajdonságaid vannak, mire is vagy képes. Mert olyan nincs, hogy valakinek semmihez ne lenne érzéke, csak ehhez megint odafigyelés kell, megismerni az embernek a saját gyerekét.

Bizony velem is rendszeresen tanultak a szüleim annak idején, kikérdeztek azokból a tantárgyakból, amelyek nehezebben mentek. Végül is én úgy-ahogy megfeleltem az ő elvárásaiknak. Az öcsémmel már más volt a helyzet, mert ő valóban nehezebben tanult, de az apám csak öregkorában tett olyan megjegyzést, hogy hát "az öcsédet ....-ra kellett volna tanítani". Bizony, ők is a saját képmásukat szerették volna látni az öcsémben, de nem azt látták és hát bizony késő bánat, ebgondolat. A saját gyerekemet a feleségemmel együtt rendszeresen kikérdeztük, tanultunk vele, meg is lett az eredménye.

Szóval azt tanácsolom, beszélgess el a szüleiddel. Mondd el nekik, hogy Te más tulajdonságokkal és más képességekkel rendelkezel, mint ők. Legyen az az ő feladatuk, hogy megtalálják és segítsék kibontani a Te erősségeidet. És kezdjék el a veled együtt való tanulást, a kikérdezést, a feladatok együtt megoldását. Én ne veled szemben üljenek ilyenkor, hanem melletted !! Te meg ne hagyd magad, ha mélyen magadba nézel, bizonyára rájössz, hogy mi is érdekel téged, mihez van kedved, mit szeretsz és remélhetőleg megtalálod majd azt, ahol és amiben Te leszel a jó tanuló.

Ez egy olyan dolog, hogy minél kisebb vagy annál jobban a szádba rágják a tananyagot. Eddig elég volt hogy odafigyeltél órán, de most már le is kéne ülni megtanulni amit kell. Akár több óra alatt. Olyan nincs, hogy egyszerűen buta vagy és azért nem megy. Hozzánk járt tanulni (a szüleim felkarolták) egy olyan gyerek akit már átakartak rakni a kisegítő osztályba annyira nem ment neki a tanulás. Azzal a segítséggel, amit a szüleimtől kapott tanulás terén még az érettségin is gondolkodik (mert szakmát kezdett tanulni)

Ennyi idősen nem sokan tudják hogy mit akarnak csinálni. Nekem is csak annyi szerencsém volt hogy szerettem tanulni.

Amúgy meg elhiszem hogy elhiszed amit te írsz de ezt csak bemesélted magadnak. Pedig általában az emberek csak másoknak próbálják az ilyeneket megmagyarázni.

Majd megjon a kedved a tanulashoz ha valami celod lesz.

Nekem 30 korul jott meg akkor tanultam tovabb.

Találj valami célt magadnak. Nem feltétlenül tanulást. Szeretsz sportolni? Verset írni? Rajzolni? Bármit is szeretsz, legyél abban a legjobb, törekedj erre. Legyen egy hosszútávú célod. Pl. imádom lakkozni a körmöm/imádom hajamat új frizurákba csavarni/imádok sminkelni/mindent tudok a kedvenc sztárjaimról/imádok wowozni. Bármit is szeretsz csinálni, mondd azt: oké, imádok sztárok után kutatni, jó vagyok irodalomból. Lehetnék újságíró! Mi kell ahhoz, hogy az legyek, milyen suliba kell járnom, milyen jegyeket kell kapnom?

Muszáj önmagadat motiválni, ha másnak nem megy. Tudom, hogy nehéz, tudom, hogy tinédzserként csak élsz nap nap után, de ez a 4 év, ami még hátravan belőle, hamar eltelik, és utána valamit kezdened kell az életeddel, és ahhoz TANULNI kell.

Magad is leírtad, hogy alig foglalkozol a tanulással. Sajnos ez a gond. Ha most elmulasztod a tanulást, azt majd 10-15 év mulva fogod bánni.

28 N

A lustaság a te nagy bajod és megértem a szüleidet, hogy ezt nem tolerálják.

Idézek tőled:

"kifejezetten nem is tanulok sokat és ha őszinte akarok lenni nem nagyon érdekel az iskola"

"5-re álltam ...itt sem tanultam semmit sem"

"Nincs semmi sem ami motiváljon,nem vagyok ambiciós és eszméletlen lusta vagyok."

És ezzel szemben ilyeneket írsz:

"a szüleimet,hogy győzzem meg,hogy kár strapálniuk magukat .......... fogadják el,hogy én nem,nem örököltem jó géneket"

Nem arról van szó, hogy a te képességeid rosszak lennének, hanem arról, hogy lusta vagy. Be is vallod, hogy nem tanulsz. Akkor mitől lennének jó jegyeid? A szüleidnek sem tanulás nélkül szállt a fejükbe a tananyag. Ismerőseim szerint éppen ezt a két egyetemet nagyon nehéz elvégezni és nagy szorgalom kell hozzá.

Inkább az lehet a baj, hogy kisebb korodban nem voltak veled elég szigorúak, nem tanítottak meg arra, hogy az eredményért meg kell dolgozni.

Amíg a jó képességeid tanulás nélkül biztosították a jó jegyeket, addig jó jegyeid voltak, most ezek fokozatosan romlanak.

Én biztos a lehető legkeményebb eszközökkel szorítanálak rá arra, hogy tanulj, tanulj, tanulj. Persze, mivel sok hiányosságod van, nem lesznek egyből jó jegyeid, de talán valami menthető az eltékozolt éveidből.