Tényleg mindent el kell nézni a gyereknek, és nekem szeretnem kell őt, kötelességem lesz foglalkozni vele, ha elmélyül a kapcsolatom az apjával?

Szia! En pont ebben a cipoben jarok. A paromnak van egy gyereke, aki nem velunk el, hanem csak minden 2. hetvegen van velunk. A gyerek egy egyejszakas kalandbol van, tehat a paromnak sosem volt kapcsolata az anyaval es kicsit szegyelli is a csajt. A gyereket viszont szereti. A gyerek egy elkenyeztetett, neveletlen es szemtelen kissrac. Raadasul most kezd kamaszodni, ugyh ez csak rosszabb lesz.

Nem ertek egyet azokkal, akik azzal jonnek, h mindent el kell nezni a gyereknek. Ezt ki mondja??! Az, aki tuti nincs ilyen szituban. A sajat gyerekednek se nezel el mindent, plane, ha szemtelen es neveletlen.

Az igaz, h nem kell szeretni a gyereket, de el kell fogadni es el kell fogadni azt a tenyt is (mar ha a parodat szereted), h a parod szereti.

A legjobb az, ha mar a legelejen kialakitod a gyerekkel az ugynevezett szabalyokat. Persze, attol fuggoen, h milyen a gyerek. Ha jolnevelt, viszonylag konnyen baratkozik es alkalmazkodik helyzetekhez, akkor konnyebben megy. Ha kezelhetetlen, akkor annak megfeleloen. En sosem szoltam bele abba, h a parom hogy neveli a gyereket, es en sem probaltam nevelni - m nem akartam az anyjatol megkapni, h en csak ne neveljem a fiat. De ha a gyerek velem szemben tiszteletlen, akkor kokemenyen kiosztom. elfogadom, de tudja, h velem tisztelettudonak kell lennie. Mondjuk o mar idosebb volt, amikor megismertuk egymast, igy megertette, h en nem az vagyok, aki elnez neki dolgokat, meg akit le lehet kenyerezni.

De ugyanigy kell az ovis gyerekkel is. Ha az elejen megtanulja, h veled tisztelettudoan kell viselkedni, es az elejen lefekteted a sajat "szabalyaidat", akkor alkalmazkodni fog a gyerek. Csak legyel kovetkezetes. Nem kell emiatt szakitani a paroddal. Csak egy gyerek, nem pedig katasztrofa :)

"Nagyon furin álltok az új nőkhöz, mostoha apának még nem olvastam tanácsként, hogy törődnie kell a gyerekkel."

Szerintem azért, mert a gyerek általában az elvált anyukánál van, és a férfi eleve úgy megy bele a kapcsolatba, hogy akkor velük fog lakni egy gyerek. Nőknél gyakori, hogy azt hiszi, ha a gyerek az anyjánál maradt, akkor végleg kilépett az apja életéből, és a pasi újra agglegény... nem rád mondom, kérdező, csak elég általánosnak tűnik itt a GYIK-en, és ezzel elértünk ahhoz, amit neked akartam írni: NE a GYIK-ből indulj ki, itt olyan drámák zajlanak meg annyi szerencsétlen ember van annyiféle nyomorral, hogy néha az egész emberiségtől elmegy a kedvem, ha sokat olvasom :D kicsit fogd vissza a GYIK-olvasást, mert csak lehangolnak.

Ne legyenek előítéleteid, amíg meg nem ismerted. Szó nélkül se kell tűrni, igenis tudja, hogy hol a határ veled szemben.

Én is elvált apukával élek, ráadásul itt 10 évig nem voltak szabályok, mert a párom úgy gondolta, hogy az anyjánál van elég szabály, nálunk nem kell. Azóta vannak szabályok (szemétnek a kukában a helye, szennyesnek a tartóban, fürdőszoba ne ússzon küszöbig, nem a tévé előtt eszünk, elpakolunk magunk után, stb) hogy beköltöztem. Volt némi ellenállás, hiszti, meg "nemakarom", de haladok, bár nem egyszerű.

Szeretni nem kötelező, sokaknak nem megy, de ezt a gyerek ne érezze.

23.

"NE a GYIK-ből indulj ki, itt olyan drámák zajlanak meg annyi szerencsétlen ember van annyiféle nyomorral, hogy néha az egész emberiségtől elmegy a kedvem, ha sokat olvasom."

Hasonló érzéseim szoktak lenni nekem is. :-))))))))))))

Szerintem nagyban azon fog múlni, hogy apuka hogyan áll a gyerekhez.

Mert ha a válásra hivatkozva mindent enged neki és nincsenek elvárásai,nem akarja nevelni - mondván szegény gyerek - akkor tuti pokol lesz.