Létezik, hogy egy anya ennyire ne kötődjön a gyerekéhez?

A probléma a kérdésnél sokszorta összetettebb, így előre is köszönöm a válaszokat.

Most 2 éves az unokaöcsém és közel fél éve édesanyám és a család neveli, ugyanis a nővérem egy egyéves nyomorúságos házasság után hazaköltözött, és 2 hónappal később úgy döntött új életet kezd. Egyre kevesebbet volt otthon, a gyereket magára hagyta, és elköltözött az új pasijához, akinek szintén volt már egy babája és egy élettársa, így egyértelmű volt a szerető szerepe, amit persze nem akart tudomásul venni. ( Hozzáteszem, hogy a férfi munkája miatt távol él élettársától,így lehetséges a viszony)

A eset szenvedője megint csak a kisbaba, aki iszonyatosan megszenvedi az egészet lelkileg, és az egész család tehetetlen, hogy hogyan lehetne belőle normális felnőttet nevelni hátrány nélkül. Az anyja meg csak veszekszik vele és lökdösi magától, szegény baba meg egész nap csak a nevét emlegeti úgy várja. Teljesen ki vagyunk... Szerintetek mi lenne legjobb a gyereknek? És persze magára a kérdésem miértjére keresem a választ. Hogy lehet, hogy az anyai ösztönök ilyen szinten ne legyenek meg egy nőben....:(