Mi volt a legnagyobb verés vagy a legdurvább büntetés amit gyerekkorodban otthon kaptál?

Ritkán vertek, akkor is csak egy-egy pofont kaptam, de ezeknek az emléke örökre megmaradt.

Az első pofont, emlékeim szerint, akkor kaptam, amikor azt mondtam az anyukámnak, hogy hülye. Egy picit vérzett az orrom, bár nekem nagyon sokat vérzik, tehát ez nem olyan meglepő.

A másik amire jobban emlékszem azaz volt, hogy fürödtem, gondolom kiabáltam anyukámmal, hogy hagyja békén a hajam, ne fésülje, mert fáj, és nagyon tudok hisztizni, így hát kaptam egyet, itt is eleredt az orrom vére, azért is maradt meg, mert az egész fürdőkádat pirosra színezte a vérem.

Azonban a lelki sebek sokkal jobban fájnak. Vannak mondatok, amit az ember nem tud kitörölni a fejéből, és örökké ott vízhongaznak. Napokig képtelen voltam az apámhoz szólni, mikor azt üvöltötte a képembe, hogy "Te hülye elmebeteg fasz!". Ő egy erős ember, nagy a testalkata, ellehet képzelni, milyen az, ha torkaszakadtából ordít, elég sokszor hallottam ezt az évek során. Emlékszem, hogy kiskoromban mindig az asztal alá menekültem. Később a szobámba.

Egyszer halottam egy veszekedést, mikor az apám azt mondta "Mi basztuk el, ez van. Helyre kell hozni." Úgy éreztem, hogy csak egy felesleges kolonc vagyok, mint egy gép, ami meghibásodott ezért most eldobják. Ennek ellenére persze, szeretem őt, de annyira fáj, hogy ilyet mondott rám.

Imádom az anyukámat, mindennél jobban szeretem, de neki is volt egy ilyen mondata. Az öcsémmel öltük egymást a kocsiban, meg is értem, hogy haragudott, ideges volt, de amit mondott... "Bárcsak sosem szültem volna gyereket!" Ez szíven ütött. Tudom, hogy megbánta, sosem tudnék rá igazán haragudni.

Ami még nagyon megmaradt bennem, az, az, hogy, mikor az apukám egy veszekedés után békülni jött. Sosem akartam megbocsájtani.

Az öcsém már sokszor többször kapott, persze, nem hatalmas veréseket, csak hát, most már mindenki idegesebb, ő pedig egy rosszcsont fiúcska, aki minden csínyben benne van.

Ahogy olvasom a válaszokat... el sem tudom képzelni, hogy valakivel ilyet tettek. Ezekhez képest, az én sérelmeim nyafogások, nagyon remélem, hogy nem történik meg soha többé, egyikőtökkel sem ilyen.

Engem az anyám megveretett egy dróttal az apámmal(csak egyet kaptam), mert nem akartam menni ebédelni.

Elsõ osztályos voltam, és akkor kezdtem tanulni olvasni, és egy szót rosszul olvastam, az anyám azt mondta a bátyámnak, hogy verje a fejemet az asztalba.Arra viszont már nem emlékszem, hogy a bátyám megtette vagy nem, gondolom megijedtem.

Az anyám megveretett a bátyámmal, (kb.14 éves lehettem)mert nem tettem vizet melegiteni a tûzhelyre, ugyanis sok volt a tanulnivalóm.

Sorolni biztosan lehetett volna még, de egy szónak is száz a vége, az anyámtól sok megalázást kaptam, szeretet nélkül.

Nem haragszom rá, de azért fájni fog mindig, mert a felnõtt koromra is kihat, hogy nem merek kiállni magamért.

(elejtettem a telefont, itt a folytatás :D )

Attól persze még jobban sírtam, mert melegben a jéghideg víz igencsak rosszul esett. Akkor jött 5-6 tenyeres, hogy kussoljak már el.. ez volt a rendeszeres.. meg az, hogy burkoltan kijelenti, érezteti, hogy nem érek semmit, utána játssza a meglepetett amikor mondim hogy ne sértegesem, hogy ugyan mivel sértett meg? Példa: múltkor beszélgettünk, most veszek majd motort, 13 éve álmodok erről, jogsizni most fogok (természetesen saját pénz), egyetemre szeretnék menni stb.. kijelentette, hogy elege van, hogy ő ad pénzt arra (heti 300 ft) hogy beutazzak dolgozni (bár normális esetben azt se kéne), mert így-úgy, meg h*lye vagyok, hogy motort akarok, de úgyse tud lebeszélni róla, mert értetlen p*csa vagyok (igen, így), és az egyetem sem fog összejönni úgyse, már látja mi lesz belőlem.. jaj, ő látja hogy megsértődtem, igeeen, menjél csak bömbizni Gyurihoz (párom), hogy jaaaaaaaj anyuci megbántott, úgyis az lesz.. Másik példa: összevesztünk telefonban és a következőt mondta -te bunkó, f**zopó, gusztustalan, okádék paraszt. Harmadik: azon gondolkoztam mi lett volna belőlem ha te nem vagy. Ami nem redszeres volt (ebből 2-t mondok).. Első: vesekedtünk, bementem a szobámba, mondtam neki, hogy higgadjunk le stb, majd utána megdumáljuk.. utánam jött, üvöltött, hideg vizes bögre rá a könyvtári könyvemre, amit nekem kellett fizetni, úgyhogy elsírtam magam, amin felbuzdulva belemarkolt a hajam tövébe és annál fogva kihúzott a folyosóra a szobámból (maradt is a kezében, gondolom nem kell mondanom), a második amikor hozzámvágott minél több és minél keményebb tárgyat.. ja, a térdelés nekem is rendszeres volt. Viszont anyu azóta nem ütött meg, amióta egyszer reflexből odakaptam a kezem, és majdnem eltörtem a csuklóját, apu meg szerencsére nem keres (azóta elváltak).. már csak azt sajnálom, hogy vam 3 kistestvérem, és ugyanezt a lelki terrort el kell viselniük (bár amikor lehet közbelépek, nagyapámmal volt hogy fizikailag is amikor meg akarta verni hugomat, a csúszós medencében -részegen-)... ezek amik nagyon megmaradtak bennem.. a többi már mellékes

Ja, öcsém volt hogy kötekedett velem, nagyapám meg (szintén részegen) akkora pofont adott neki, hogy összeesett (akkor volt 2-3 éves), és én mentem oda hogy inkább kötekedjen velem, de ha még egyszer megüti, engem legközelebb a remdőrségen fog látni.. amúgy a helyesírási hibákért bocsi, telefonról vagyok.

17L

A legdùrvàbb az eleve durvák közt az én emlékeimben az volt amikor apám az udvaron fegyvert tartott az agyamhoz de, ebben is az, hogy ő àllt én meg a földön (előtte megrúgdosva) félig ülve teljesen tehetetlenül vártam meghúzza a ravaszt. 9 éves voltam.

Ekkor az volt szemében a bűnöm, hogy a kisebbik húgom elesett úgy, hogy vérzett a szàja is mert nem figyeltem rà elèggé.

Nem végzett velem csak tartotta rám a fegyvert. Anyám sikítozva támadt szavakkal neki, majd elébem állt. Erre apám elhúzott, azaz autóba szállt ès elhajtott.

Az egèsz pàr perc alatt lezajlott, de nekem máig kegyetlen lekli trauma.

25/f