Ambivalens érzéseim vannak. És nem tudom mit gondoljak. Szerintetek?
Ismét ért egy rohadt nagy szerelmi csalódás. 27 évesen még nem volt párkapcsolatom. Nem vagyok már szűz, de éveket adtam volna az életemből, ha eddig nem csak kalandjaim lettek volna, hanem egy komoly kapcsolatom.
Őszintén szólva, már nem vagyok naiv. Nem hiszem, hogy egyszer majd jön egy lány, akivel kölcsönösen egymásra vágyunk hosszú távon, és ez nagyon kiábrándító.
Nem is tudom, hogyan fogalmazzak. Szóval azzal a kérdéssel fordulnék hozzátok, hogy szerintetek mihez kezdjek?
Az eddigi terveim között szerepelt a lakás vásárlás (27 vagyok és a szüleimmel élek), arra gyűjtögettem eddig, hogy legyen kellő önerőm a hitelhez.
De most, hogy tudatosult bennem, hogy sanszos hogy soha nem lesz párkapcsolatom, nem szívesen költöznék külön. Szüleimmel jó viszonyban vagyok. És mivel besegítek itthon, amiben csak tudok, ők sem szívesen válnának meg tőlem. Egyedül egy külön lakásba költözni, és életem végéig magányosan élni... nem nagyon szeretném. Szerencsére elég nagy a ház ahol élünk (akár még belülről is el lehetne különíteni két egymástól független lakrészt), meg van az életterem. Szüleim sem szívják a véremet, én sem az övékét.
Tehát arra gondoltam, hogy veszek egy autót inkább, és befejezem a gyűjtögetést.
Elkezdek inkább élni. Mióta dolgozok nyaralni sem voltam... igaz gyakran kimozdulok otthonról a barátaimmal, de jó lenne, ha ennél több lenne az életem legalább.
És ezt nem a friss csalódás mondatja velem. Már annyi csalódáson mentem keresztül, hogy tényleg nem hiszek benne, hogy valaha is lehetne párkapcsolatom.
Mivel több év félretett pénzemről van szó, ami a mai világban nem kevés. Nem szeretnék fejest ugrani.
válasza:Szerintem teljesen igazad van, a helyedben én is ezt tenném enem az életem nem foglalkozva ilyen dolgokkal.
Mellesleg mar lassan egy oromlanyban tobb bizalmat találsz mint egy "baratnoben" ... Ne foglalkozz senkivel es semmivel csak magaddal. ;)
válasza:ez a lakás téma érdekes! Se nekem se a páromnak nem volt külön lakása. Nálunk járt udvarolni, de volt hogy én aludtam náluk. Megvolt a háborítatlan magánszféránk. Azóta házasok vagyunk és együtt gyűjtünk lakásra! :) Mondjuk ha vidékről nem kellett volna Pestre költöznünk lehet eszembe nem jut másik házat venni a meglévő 120 nm-es házhoz amiben anyukám egyedül él...
Kérdező! Igen éljél egy kicsit lehet akkor/úgy találod meg a nagy őt! és előttem is írták, de én is úgy voltam amikor már feladtam akkor jött :D
Ne görcsölj rá lazulj el egy kicsit (de persze ne szórd el az összes pénzed) és amikor nem várod...
minden jót!
válasza: válasza: válasza:37 éves nő vagyok.
Van az az életkor, amikor már elvárja az ember, hogy az alakuló kapcsolatban a másik félnek is "rendezettek" legyenek a körülményei.
Én legalább azt várom a másik féltől, amit magam is fel tudok mutatni és bizony 30 felett azért általában már rendezett az ember lakhatása (ami nem a szobabérlésben merül ki jó esetben), van normális megélhetése.
Mit szólsz ahhoz az ötlethez, hogy a nagy megtakarításodból tényleg veszel egy lakást most? Beköltözni nem kell- add ki albérletbe, abból jórészt a hitel törlesztője is megvan (lehet normálisan, legálisan is csinálni és van piaca a jó állapotú, kisebb, rendezett lakásoknak szinte mindenütt az országban!).
Ha pedig úgy hozza a sors, hogy megismersz valakit és elköltöznél, akkor pár hónap múlva meg is teheted, hiszen a bérlőknek felmondasz vagy lejár a határozott szerződésük és hajrá.
Ez talán rentábilisabb befektetés, értékállóbb is, mint az autó- de persze kérdés, hogy milyen megtakarításról van szó.
Ha fővárosi lakásban gondolkodsz és tudod, hogy legalább átlag 30% önerő szükséges (+ valamennyi induló tőke az ügyvédi és egyéb költségekre, illetékre stb.), akkor azért reálisan 4-6 MFt-ról beszélünk- ennyiért talán nem vennék autót, de ez én vagyok.
Esetleg még abban is gondolkodhatsz, hogy a további havi megtakarításaid egy részét lakáskasszában gyűjtöd (szerződésenként 20 eFt az optimális), így a meglévő lakáshitel előtörlesztésére, az időnként jelentkező felújításokra, állagmegóvásokra is használhatod- illetve ha aktuálissá válik a beköltözés, akkor lesz egy kereted a saját ízlésedre alakítani a lakást a bérlők után (fel lehet használni felújításra, beépített bútorokra, nyílászárócserére, fűtéskorszerűsítésre stb.)- magában a megtakarítás nem sok kamatot ad, de az állami támogatással igazán versenyképes konstrukció.
27 évesen, gyerek nélkül, válás nélkül még ne temetsd magad :), de a szingliséged ne legyen ok sem a féktelen költekezésre. Okosan találd meg a megtakarításod helyét.
Autó helyett én a lakásvásárlás-kiadást támogatnám- ezzel nem vágod el a későbbi gyors különköltözés lehetőségét sem és ha letelik a hitel, akkor ha otthon maradsz is, van egy viszonylag stabil, állandó jöedelemforrásod, illetve egy eladható nagyobb értékű vagyontárgyad.
Szemben az értékes autóval, ami pénzt a konyhára hozni nem fog (hacsak nem taxis leszel:), de állandó költségei vannak, amiből a benzin/gázolaj egy kisebb rész (súlyadó, biztosítás, vizsgáztatás, rendszeres szervíz, életkorból adódó amortizáció miatti értékcsökkenés, esetleges garázsbérlés stb.)
Eldöntöttem, hogy mégiscsak veszek lakást és kiadom! :)
Viszont a hozzászólások ráébresztettek egy fontos dologra! Én is nézni fogom a lány anyagi körülményeit. Pl. ha nincs megtakarítása, mert elszórta a volt pasijaira, meg a bulizásra, akkor nem fog érdekelni. Hiszen én sem érdekelném őt lakás nélkül...
válasza: válasza:igazuk van, akik arra biztatnak, hogy vegyél lakást, és add ki esetleg.
mondjuk én 27 évesen költöztem el otthonról (végre) és én nő vagyok, de én már azt is nagyon későinek éreztem.
nekem kizáró ok lenne, de legalábbis nagyon rontaná az esélyeket, ha a férfi a szüleivel élne, akár ha külön lakrészben is. nem a saját lakás a lényeg, hanem az önállóság. de ne csak egy nő miatt akarj önálló lenni, egyszerűen egészségtelen egy felnőtt férfinak már a szülei csemetéjeként élni. a külön lakrész persze egy fokkal jobb, de felnőtt életnek nem nevezhető.
autóra semmiképp se költs, annál pénzrablóbb dolog kevés van. viszont utazni szerintem érdemes, látszik az írásodból is, hogy érdemes kicsit kiereszteni a gőzt.
válasza:"nem a saját lakás a lényeg, hanem az önállóság. de ne csak egy nő miatt akarj önálló lenni, egyszerűen egészségtelen egy felnőtt férfinak már a szülei csemetéjeként élni. a külön lakrész persze egy fokkal jobb, de felnőtt életnek nem nevezhető."
Pontosan ezt akartam én is több hozzászólásban megfogalmazni, de nem sikerült ilyen jól. Amúgy a barátnő sem a saját lakáson múlik, hanem azon, hogy az önállótlanság látszik egy emberen. És ez nem a lakhatáson múlik. Egy huszonéves nőnek nem kell mama pici fiacskája, akkor se, ha van saját fürdőszobája. Szóval én a helyedben elköltöznék, kérdező, hidd el, nagy a különbség egy önellátó férfi és a tetőtérben lakó fiúcska közt...
Bár mostmár mindegy, úgyis elkönyvelted, hogy a nőknek csak a pénzed kell majd. Szörnyű a hozzáállásod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!