Ebben a kategóriában miért ez a felfogás? Szerintem felháborító!

Én láttam ugyanilyeneket fordítva. "Mit tegyek, ha a szüleim tönkreteszik magukat?" A válaszok 99%-a ugyanez volt. Felnőttek, azt csinálnak amit akarnak.

Nyilván ez így is van, de egy normális család összetart és félti a rossz útra keveredett tagjait akárhány éves is az.

Ennyi erővel, ha egy szerettem beteg, rossz bőrben van, akkor is mondjam azt, hogy "na és ha meghal? Ez az élet rendje..."

Egyszerűen sokan pampognak, de kevesen gondolják végig, hogy a hozzászólásuk tartalma egy "ideális" világra igaz, a valós helyzetet nem oldja meg, pedig a kérdezőnek nyilvánvalóan erre lenne szüksége. Vagy legalább két jó mondatra, amibe kapaszkodhat.

Szerintem meg az felháborító, hogy sokan nem értik meg, hogy ha valaki 18 éves akkor felnőtt és egy szülő nem kötelezheti a gyerekét, még akkor sem ha ő butaságot csinál.

Beszélni, segíteni természetesen kell, de ha a gyerek nem fogadja el, akkor mit tehet a szülő? Hívja a rendőrt, hogy a pici lányom 60 évessel kavar? Ez élet sajnos ilyen, sokan csak a saját hibájukból tanulnak.

A szülőnek meg nem kötelessége tönkretenni az életét, hogy leszokjon a gyerek pl. az alkoholról. Sok olyan anyát ismerek, akiknek a saját egészségük ment rá a gyerek függőségére.

1. A szülőnek van 18 éve olyan életszemléletet átadni a gyerekének, amit helyesnek lát (tudom, ez nem olyan egyszerű a hihetetlen mennyiségű TV-net + kortárs hatás korában, de akkor is)

2. Vannak egyértelmű dolgok (pl. láncdohányzás egészségkárosító hatása), de vannak olyanok is (pl. a párkapcsolatok), amiknél 1. a kívülálló máshogy látja 2. ha a kívülálló látja is, hogy az illető a vesztébe rohan, nem tudja erről a gyerekét meggyőzni 3. ha eredményes is a "tiltás", a gyerek-szülő kapcsolat rovására megy (pl. a bizalom bánja)+ a gyerek akár évekig vagy tovább azon fog gondolkozni, hogy "mi lett volna, ha", mert nem hiszi el, hogy nem lett volna jó vége, ha nem személyesen üti falba a fejét.

Én (felnőttként) azt szoktam mondani a szüleimnek, ha sorozatosan kifogásolnak valamit, hogy az, hogy egyszer elmondja, jó - több szem többet lát. Kétszer elmondja, rendben van. De mielőtt még századszor is elmondaná, értse meg, hogy felfogtam, hogy nem helyesli, amit csinálok / tervezek, ennek ellenére azért a végső döntést nekem kell a saját életemről meghoznom - hiszen sok dologról másként gondolkozunk, egyrészt mert más a személyiségünk, másrészt a világ is nagyon sokat változott az elmúlt 40-50 évben.