Miért van az állandó harc a gyerekesek és a gyerektelenek között? Miért nem tudják elfogadni, hogy egy nő gyerek nélkül is lehet boldog és élhet teljes életet?

Amúgy pedig gratulálok. Amikor leírtad milyen jó ember vagy és mennyi mindent elértél, pont egy olyan ember képe rajzolódott ki bennem aki a felkötést ajánlgatná másoknak. Remélem a gyerekeid is ilyen jól nevelted. Ha neadjisten ők nem akarnak majd szaporodni, nem gondolják majd úgy hogy te valami csodálatos értéket alkottál, vagy nem hiszik azt hogy az életnek van valami csodálatos magasztos célja, akkor remélhetőleg nekik is ezt ajánlod majd. :)

A többi részét a mondandómnak meg szépen kikerülöd, mert tudod, hogy igazam van - amit a gyerektelenek viselkedésében kifogásolsz az mind ugyanúgy megtalálható a gyerekeseknél is. A gyerekesek ugyanolyan ocsmányan és gusztustalanul tudnak viselkedni, és nem valamiféle szegény kis egyoldalú áldozatok.

"legegyszerűbb lenne, ha most rögtön felkötnéd magad"

Gratula, ennek a vigyorinak gyereke van vagy lesz, arra nem figyeltem. De gyönyörű. Feltétlen muszáj ezt a génkészletet továbbörökíteni, még kihalnának a seeggfejek.

(Egy másik 70%-os vagyok.)

Aki akar gyereket: csináljon.

Aki nem akar: ne csináljon.

Miért kell ezt túlbonyolítani? Miért kell más életével foglalkozni?

"Sok embe érettebb lenne a gyerekvállalásra, sőt, jobb szülő lenne, de nem akar gyereket." Hat, 40-es, ezen fetrengtem, olvasd ujra magad.

31-eske, azert, mert neked ugranak, te miért ugrasz? Attol mi jobb vagy mi változik?

Amellett, hogy nem bírom a gyermekük seggeben élőket, megállapítom, hogy e kerdes hozzászoloi kozott sokkal tamadobbak a gyermektelenek. Ez elgondolkoztatott, es próbáltam visszaemlékezni magamra. A lenezest, sajnalkozast, kioktatást szívből utálom, tehát tartom, hogy senkinek nincs köze a gyermektelenek életéhez, de ha őszinte akarok lenni, azt hiszem, volt benne fájdalom es felelem is, higy nekem nem fog sikerülni, es ezert ÉN majd ertektelenebbnek érzem magam.

Pedig egy ember értéke nem ettől függ, hogy van-e gyereke.

Amúgy meg sajnálom a gyűlölködést, hasonlít az anyos-megy vitákhoz. A cél érezhetően nem is a közeledés, hanem hogy ki tudja jobban, ügyesebben a maga érveit bevinni a másiknak, de ugy, hogy lehetőleg fájjon is,

"Sok embe érettebb lenne a gyerekvállalásra, sőt, jobb szülő lenne, de nem akar gyereket." Hat, 40-es, ezen fetrengtem, olvasd ujra magad.

"

Nem tudom mit nem tudtál értelmezni ezen.

Sok olyan gyermektelen ember van,aki amúgy jó szülő lenne.

Szeretik a gyerekeket,a gyerekek is szeretik őt,de ő maga nem szeretne SAJÁT gyereke.

Ezt arra fel mondtam,hogy valaki itt érettségről beszélt!

A gyerekvállaláshoz "nem szükséges érettség".Nagyon sokan éretlenül is gyereket vállalnak,és senki nem "kér hozzá diplomát"-képletesen értettem.

Tehát,ha te egy magadról is gondoskodni képtelen egyed vagy,de gyereket akarsz,azt sem akadályozza meg senki.

Azét írtam ezt mert valaki az érettséget állította egyenes arányosságba a gyerekvállalással.

Ha ez így lenne,akkor a világon csak jó szülők lennének,és egészséges,normálisan nevelt,szellemileg és lelkileg ép gyerekek.

Sok olyan gyermektelent ismerek,aki baromi jó szülő lenne,érett lenne a feladatra,ahogy itt egyesek nevezték,de nem vágyik rá.

Még sok éretlen ember megy bele felelőtlenül a gyerekvállalásba,akik azt sem tudják mire vállalkoztak.

Szóval nem tudom ezen mit nem lehetett értelmezni.

Segítek: ha a zebra nem fekete-fehér csikos lenne es patás, akkor nagyon jo oroszlán lenne.

De nem az.

Miért kell hisztizni az "ősanya" kifejezésen. Ez olyan, mint ha azt mondanám, hogy köcsög vagy, te meg felháborodsz, mert a köcsög egy cserépedény, ami tök jó.

Amúgy nem is értem, hogy a gyerekeseknek mi köze van hozzá, miért zavarja őket, ha más nem akar gyereket. Irigység az egész. Csak az próbálja tökéletesnek beállítani az életét, aki nincs vele megelégedve. Érdekes, nekem van gyerekem, és szeretem az anyaságot, de teljesen megértem a másik felet is. Ha valaki úgy érzi, hogy neki teher lenne egy gyerek, akkor az úgy is lesz. Nem csupa öröm és boldogság a gyereknevelés. Sőt, én ki merem mondani, néha egészen szar. Vannak olyan napok amikor az ember bőg, és üvölt, és csapkod, mert a gyerek harmadszorra hányta le egy órán belül, vagy csak csüng a lábán és ő is bőg, üvölt, vörös a feje, folyik a lábadra a taknya, és rohadtul megbánod olyankor. És aki nem akart igazán gyereket, annak nagyon sok ilyen napja lesz, és rohadtul nem lesz boldog az anyaságtól. Kinek lenne ez jó?