Anya elolvasta a naplómat! Mit tegyek? (többi lent)

Én kizárt, hogy bocsánatot kérnék. Nehogymá' a gondolataidat is meg akarják szabni! Egyébként nem jó kapcsolat az, ahol a szülő ennyire tojik a gyereke fejére, csak mondom. Még rosszul se kell érezni magadat. Azt gondolsz, amit akarsz, sőt, egy papírlapra is leírhatod őket, ezzel nem követsz el bűnt. A gondolatokat, érzéseket nem egészséges elnyomni, az a legjobb dolog, hogy leírtad.

Az, hogy elolvastak egy olyan dolgot, amihez semmi közük, na az szerintem bűn. És ahogy elnézem, nem hogy nem sajnálják, de fel se fogták.

Ne haragudj, hogy nem tudok érdemben válaszolni, csak a véleményem írtam le, de felpaprikáztam magam.

Amúgy én is vezetek naplót, pedig már 21 vagyok, és nem vagyok trottyon lelkileg, egyszerűen csak szeretek írni, szeretném, ha nem felejteném el, hogyan kell fogalmazni, illetve a kézírást is nagyjából csak ott használom, meg nagy ritkán az egyetemen. Több előnye van a naplóírásnak, mint hátránya (hátránya az az egy, hogy elolvashatják :/)

Ja, és nagyon vicces visszaolvasni a kiskamasz írásaimat. Utólag rájövök, hogy nem is voltam annyira feltűnően nyomi/szerencsétlen/gáz/buta, mint hittem - valószínűleg a mostani naplóimat is mosolyogva fogom olvasni, ha harminc leszek :)

Vannak dolgok, amik számomra a megbocsájthatatlan kategóriába tartoznak.

Ha ez velem történt volna, akkor például ez is az lenne!

Elsősorban anyám árulásán képtelen lennék túllépni, hogy még a pasijának is kiszolgáltatta a legbensőbb gondolatimat, érzéseimet, az több mint felháborító.

Miféle szülő az ilyen?

Ez a viselkedés részükről még egy 10 éves gyerek esetében is megengedhetetlen és elfogadhatatlan!

Gyalázatos dolgot követtek el, amiben kizárólag anyád a hibás.

Én a helyedben egy percig nem lennék megszeppenve, nem éreznék bűntudatot, csak mélységes felháborodást.

Nem is engedtem volna, hogy a pasi prédikáljon nekem.

Az első szónál belefojtottam volna a mondókáját és rendreutasítottam volna, hogy semmi, de semmi köze ehhez és nagyon szégyellje magát!

Mellesleg, ha már anyád nem bírt magával és elolvasta, legalább lett volna annyi esze, hogy kussol róla.

Most kizárólag a magam nevében beszélek, mivel nem ismerem a körülményeidet, de az első gondolatom az volt, hogy én, - magamat ismerve - amilyen gyorsan csak lehet elköltöznék és addig nem állnék szóba velük, míg mindketten bocsánatot nem kérnek és még akkor is, egész életemben tüske maradna bennem.

Képtelen lennék ebben a légkörben tovább élni, ahol anyám "mártírként" hallgat, a pasija vádlón nézeget, nekem meg bűntudatot kellene éreznem valamilyen homályos okból, holott ők követtek el egy ordenáré hibát (...vagy bűnt?)

Akik azt mondják, hogy "ne vezess naplót": Ha az ember kiírja magából az ügyes-bajos dolgait, azzal is segít valamelyest feldolgozni azogat, azzal is valamelyest megkönnyebbül, szóval a naplóvezetés egy nagyon is jó dolog, különösen ha az embernek nincs kivel megbeszélnie a problémáit.

Kedves kérdező: Édesanyádnak kellene rosszul éreznie magát, amiért beleolvasott a személyes irományodba az engedélyed nélkül. Jogtalanul mérges rád ő is és a párja is. Esetleg próbáld meg elmagyarázni nekik, hogy a naplód is a magánszférád része, amit ők kegyetlen módon megsértettek, továbbá ha már elolvasták a naplódban leírt véleményedet, próbálják meg azt tiszteletben tartani. Elvégre te semmi rosszat nem tettél, ellentétben velük.

hihetetlenül paraszt dolog beleolvasni más naplójába.

a kérdés szempontjából lehet fontos lenne az is, hogy mik voltak beleírva. pl ha pszichopata dolgok, másra veszélyesek, vagy önmagadra, akkor érteném a kiakadást.

ha csak más a véleményük mint neked, akkor sz ard le... én nem kérnék se bocsánatot, nem mondanék semmit. ha nagyon szekálnak, akkor max mondanám hogy mekkora paraszt, hogy beleolvasott, és nem is értem mit képzel magáról és hagyjon békén, mert nem érdekel a hisztije. a párja véleménye meg kit érdekel? mi köze van hozzád?

szerintem várd meg míg elfelejti és kész.

Én még a barátommal történt levelezésemet sem engedem, hogy elolvassák. Az az ÉN magánszférám, és senkinek nincs köze hozzá, még a 11 éves lányomnak sem!

Ez arra is példa, hogy bunkó dolog a más naplójába beleolvasni. 36 éves vagyok, én nem vezetek naplót, de én a barátommal, anyummal beszélem meg a dolgokat, vagy vannak olyan dolgok, amiket a lányommal is megbeszélek(itt nem a privát levelezésemre gondolok!!!), de ha a barátommal nem találkozom, leírom neki ímélben.