Miért nem hagy a férjemnek semmit? Egyszerűen neki nem lehet megcsinálnia semmit!
A 2 és fél éves kislányunk nem enged az apjának semmit, csak nagy ritkán, de inkább soha. Mindent én csinálhatok csak, a kocsiba be-ki tenni, fürdetni, cipőt ráadni, öltöztetni, altatni, vizet adni..... Tehát mindent, még pakolni is nekem lehet, apa nem. Lehet azért mert sokszor türelmetlen vel, és ideges és néha olyan rondán szól rá, ami neki normális, mármint a férjemnek, de nekem feltűnik, hogy csúnyán viselkedik a gyerekkel. Mikor szóvá teszem, hogy ne beszeljén így vele, akkor talán a kicsi közvetlenebb lesz és ne erőszakoskodjon vele mindig, legyen saját akarata is, legyen türelmes, lehurrog, hogy mert ő normálisan viselkedik, a gyerek idegbeteg.
Teljesen padlón vagyok ettől, mit rontottam el?
Köszönöm mindenkinek. Nevelve van a gyerek, mint írtam is, nem nehezen kezelhető, barátságos, kedves, mindig jól neveltem és nevelem is, normális embert szeretnék belőle faragni. A férjem sokszor nem jó példát mutat ez tény, és nem hiszi el, hogy a gyerek tőle is veszi a pédát, ha apának lehet, neki miért is ne. Igaza van a válaszadónak, hogy nem kéne drasztikusan eltávoldonom, mert, ha eddig bennem volt a bizalma, azt is veszítse el, és akkor kiben fog bízni?? Apára nem száámíthat mindig, mint írtam, nem tudja kezelni sokszor a helyzeteket és inkább leáll vele veszekedni, vagy erőszakoskodik és kiszedi akezéből az adott dolgot, erővel, majd otthagyja a gyereket üvöltve és lehurrogja. Amikor szép szóval is el lehet mondani mindent, értelmes a kicsi, csak türelem kell.
Ami pedig azt illeti, hogy magamhoz növesztettem, ez hülyeség. Egész egyszerűen én csináltam mindig mindent, mert apa nem akart, vagyis sosem akart időt szakítani rá, a saját igényeivel törődött, hiába kértem ezt-azt, nem akarta csinálni, most meg csapkod, hogy nem igaz, hogy ő semmit sem csinálhat meg. És hiába kérem, hogy valahogy oldja ezt meg, én nem tudom, inkább elviharzik itthonról, mert ő semmire se jó. Sajnos a kicsi nem sokszor kap tőle babusgatást, mert ha már szépen is közeledik felé apa, elutasítja, mert nem érzi biztonságban magát vele, hisz sokat lekiabálja, nem megbeszélo vele, hanem ráerőszakolja azt amit a gyerek nem akar.
Ilyen helyzetben hogy lehetne valahogy jól kijönni? Mert mára már azt sem engedi apának, amit eddig igen, nagy nehezen visszajátszotta a gyerek bizalmát, de tegnap és ma ismét lerombolta adurva és arrogáns viselkedésével. Pedig már olyan jól haladtunk, igyekeztem mindent elkövetni. Csak ez nem így működik, hogy egyszer kedves és törődő vagyok a gyerekkel máskor meg leüvöltöm és azt mondom idegbeteg?! Mindig el kell fogadni a viselkedéseit és a jóra kell neveleni, rá kell vezetni, tőlünk tanulja meg!
válasza: válasza:A férjed egy nagy gyerek. Most behisztizett mert rivális (=kisgyerek) jött a családba.
Szerintem itt lehet a férjed viselkedésének egyik kulcsa.
válasza: válasza: válasza:az én férjem hasonló volt, agresszivitással nevelte a gyerekeket. próbáltam rá hatni, hogy szép szóval normálisan intelligensen is lehet gyereket nevelni. de nem változott a helyzet. én nem akartam,hogy a gyerekeim ilyen nevelésben részesüljenek, így mikor 7 éves lett a lányom otthagytam. azóta sokkal nyugodtabbak a gyerekeim.
nem azt mondom, hogy te is tedd ezt, csak megírtam,hogy nálam így végződött.
vagy megpróbálod jó útra téríteni a férjedet,
vagy magától benő a feje lágy a férjednek,
vagy belenyugszol hogy gyökeresen más a nevelésről az elképzelésetek
vagy véget vetsz a helyzetnek.
válasza:A férjem is (én is) elég "makacsak" vagyunk, persze, hogy a 2 év körüli kislányom is. :) Ebben a témában (is) a férjemmel már az elejétől fogva, ti. már a gyermektervezéstől próbáltam beszélni a nevelésről. Rávilágítottam itt-ott konkrét dolgokra, ahogy őt nevelték, a szülei jelleme (és náluk a nővére családjában a most 10 éves körüli gyrekekein "élőben" követkető is a folyamat), ugyanígy az én családoméból is levonva a következtetést: ezek a módszerek nem a legmegfelelőbbek. Mivel ezeket tanultuk meg, ezek rögzültek belénk (és olvastam, hogy olyan felkészületlen helyzetekben, amikor hirtelen semmit nem tudsz tenni, sajnos a beléd gyerekkorban rögződötteket csinálod automatikusan), tehát a legjobb amit tehetünk: utánanézünk, hogyan kellene jobban. Persze inkább engem foglalkoztat, rengeteget olvasok, tájékozódok, kérdezek, és tájékoztatom a férjemet. Néha felhívom a figyelmét, ahogy írtam, pl. kérdésekkel. Pl. amikor türelmetlen, megkérdezem, ez hová vezet, mire jó? Már ő is belátja, hogy neki kell először uralkodni a helyzeten. Azt is olvastam a napirendre szoktatás kapcsán, hogyha végleg elfogy a türelem, akkor inkább menjünk ki, erőt gyűjteni, amíg megnyugszunk, mint agresszívnak lenni. Az agressszió levezethető sporttal, meditációval...stb. Szerintem annyit tudsz tenni, hogy megpróbálod a férjedet jó irányba terelni... Remélem, segítettem.
11.42
válasza:Csak Neked találtam egy idézetet:
"Az ember lehet nagyon erős akaratú és mégis elnéző." /Ethel Barrymore/
11.42.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!