Elvárható-e egy fiataltól, hogy az idős szüleit ápolja, gondozza, ha azok már nem képesek rá?

Én nem tenném, épp elég volt nagyapámat gondozni 17 évesen, és látni, hogy megyünk tönkre benne (de főleg apa).

Az, hogy összevissza beszélt, egy dolog - bár a szivem szakadt meg sokszor -, de mikor nekem jött, mert valami háborús akárkinek nézett, az ugy gáz volt (ha megütött volna, akkor abba kb.belehalok). Vagy egész éjjel monoton ment körbe-körbe, hát majd' elbögtem magam.

Apa lefogyott, én nem tudtam a sulira koncentrálni, aztán végre belátta, hogy be kell adni otthonba, mert belerokkanunk fizikálisan mentálisan és anyagilag is.

Szoval könnyü kijelenteni, hogy igen, csinálom, mig beleszakadok, csak éppen irto nagy felelőtlenség is.

Aki nem volt ilyen helyzetben, az nem tudja, mivel jár.

Nem. Neked is élned kell valamiből, ha nem dolgozol, akkor éhen halsz.

Vagyis teljesen normális dolog, ha segítséget kérsz vagy egy otthonban van. Ott ha minden igaz orvosi ellátást is kap, és amikor módod van rá, meglátogathatod és foglalkozhatsz vele. Még akár többet is, mint aki otthon "tárolja" az idős beteg szülőt és tojik rá, hogy mi van vele.

37-es!

Nem kötelessége!

Nem azért hozunk gyereket a világra, hogy biztosítsuk magunknak az ingyen ápolószemélyzetet.

Ő a te döntésed alapján jött a világra, nem volt beleszólása.

Ha nem etetted, itattad volna, még törvényileg is felelősségre vontak volna.

A gyerek kötelessége, hogy tanuljon, nőjön nagyra és szeresse, tisztelje a szüleit, ha azok ezt megérdemlik.

Utána kötelessége talpra állni, önálló életet élni.

Ha valaki tudatosan teszi tönkre a gyerekét, hogy kizsarolja tőle az ígéretet, hogy ápolni fogja, az egy lelketlen, önző szemét.

Többen írták, hogy demens beteget képtelenség ápolni, még családnak is.

Én vagyok az élő példa, írtam is, hogy 12 évig ápoltam apámat, 38 éves koromtól 50-ig.

Hetente 1x 6 órában vigyázott rá valaki pénzért, én akkor tudtam bevásárolni, ügyeket intézni.

12 évig, egyedül !!!!!

Ezt szánod a gyerekeidnek?

#37:

Azt, hogy a szüleid felneveltek téged, mint a saját GYEREKÜKET, úgy viszonzod, hogy te is ugyanezt teszed a saját GYEREKEIDDEL.

Ez az élet rendje. Különben téged sem neveltek volna fel, mert ők is a saját szüleikkel foglalkoztak volna ahelyett, hogy veled foglalkoztak.