Szegény (ebb) Szülők! Ti nem irigylitek a gazdag családokat?

Nem irigylek senkit. Néha kicsit sajnálom a gyerekeimet, hogy csak ennyit tudok nekik adni. Tudom ez még mindig több, mint az átlag, és még több annál, mint ami nekem jutott.

De voltam már szegényebb is meg egészen tehetős is, és hátha egyszer megint felfelé indulnak a dolgok...

abban az irigység nemigen segít - az egy teljesen improduktív energia pazarlás.

"De amikor azzal dicsekszenek, hogy Thaiföldön voltak nyaralni"

Na az ilyen helyzetek miatt nem szoktak a különböző társadalmi rétegek egymással barátkozni. Mert a szegény ember is azonnal harap mindenre amit ő nem tehet meg és azonnal támadólag lép fel, meg mindennek az anyagi oldalát nézi.

Én messze nem vagyok gazdag, de relatív jól keresek. És megmondom őszintén, elég rossz érzés ha valakinek mesélek 1-1 élményt hogy itt voltam, ott voltam és azonnal az a reakciója hogy "honnan a k..va anyádból volt neked erre pénzed"? És azonnal az a reakció, hogy ha ő nem teheti meg, akkor te se tedd meg, vagy legalább tegyél úgy.

"szajkózza, hogy azt csinálok vele amit akarok"

Ha elkeserítő, ha nem az ő pénze, ő kereste meg, persze hogy azt csinál vele amit akar. Ha több pénzed van, akkor alapvetően jobban megengeded magadnak a dolgokat és más dolgokat vehetsz meg.

Csak a saját életemen ezt látom.

Régebben igazi csóró egyetemista voltam, tudom milyen az amikor nem megyek haverokkal nyaralni, mert nincs miből, vagy még egy sörre is úgy ülök be, hogy húzom a számat miért nem a Tesco-ban vettünk Ászokat. Viszont mióta megengedhetem" azóta ha kedvem van beülök akár moziba egy filmre, vagy elmegyek múzeumba vagy akár nyaralni, utazni is. Mert hiába van pénzed, ha nem élsz mellette. Nem azt mondom hogy két kézzel szórom, de nem is spórolok.

Ráadásul ha már társadalom, akkor a szegényebb ember is simán rávágja a még szegényebbnek, hogy "hát adjon neked aki gazdag". A másik baj meg az, hogy az emberek többsége tipikusan kis ujjam nyújtom és a karom kell neki ember. És ha egyszer adsz, onnantól elvárás lesz hogy legközelebb is adj.

Azt sem lehet nézni hogy "fontos akkor költsön ha nem akkor ne". Ha megteheti akkor miért ne?

Nekem is rosszul esett régen, hogy nem tudok a haverokkal menni 1-2 hetes Horvátországi nyaralásokra, mégsem vártam el tőlük hogy maradjanak otthon. Vagy nem mondtam azt, hogy adjátok már ide inkább azt a pénzt, tök jól jönne.

Ilyen szempontból a többség ott rontja el, hogy ha meglát egy tőle 1 forinttal többet kereső embert, akkor rögtön az a reakciója hogy "rohadjon meg, neki több van". Aztán jön az önnyugtatás hogy lopta, csalta, hazudta, és véletlenül sem azt nézi, hogyan lehetne neki is több, hanem azt kívánja a másiknak legyen kevesebb...ez az igazán szomorú.

Azt is nehéz a mai világban meghatározni hogy mi a pazarlás?

Van aki már azért leszól mert nem főzök magamra, hanem rendelem/veszem az ételt. Nekem meg többet ér az a plusz 1 óra.

Na meg manapság még egy relatív szegény ember is évente cseréli a kis telefonját, ruháit, naponta fürdik, TV-t néz, internetezik. Nem olyan régen, 50-80 éve még 5-6 fős családok laktak egy szobában, Társas házanként 1 TV ha volt, telefon nélkül is megéltünk valahogy.

Vagy egy Afrikai "szegény" még hozzánk képest is elképesztő nyomorban él. Most akkor ezért éljek én is szarabbul? Attól neki jobb lesz?

Vagy ugye kinek mi a fontos. Van akinek jó autó kell, van akiknek a lakás a mindenük, mások meg utazásra költik a pénzt. Mindenkinek magának kell eldönteni, mi a fontos és mit tud, akar megvenni. Ott van például nagyszüleim háza. Mindketten meghaltak több éve, és gyakorlatilag minden dolguk ami volt azt vagy kidobtuk mert nem kell, vagy odaadtuk ha használható volt. A telek eladó, a ház maga régi, ha valaki megveszi első dolga lesz ledózerolni és újat építeni. Egy élet munkája van benne, és mégis elmúlik ugyanúgy mint bármi más.

Na meg az adakozzunk és segítsük a másokat dolog is látszik mennyire működik a lottó nyerteseknél. Sokan több milliós nyeremény után is ugyanolyan csórók, mert ugye azonnal jön a rokonság, hogy adj egy pár milliót, jönnek a haverok, aztán a haverok haverjai.

Vagy a családi kapcsolatok kérdéseknél is mindig megy a vita, hogy meddig terjed a "szülőség". És sok olyan kérdező van, aki felnőtt ember létére elvárja hogy a szülő pénzelje. Meg ugye a kérdések hogy ha anyámnak, apámnak van, akkor miért nem adják ide? Ami még jogos elvárás bizonyos fokig gyerekként, míg rájuk vagy utalva. De felnőttként azt sem várhatja el hogy a szülő a saját pénzét csak úgy odaadja és rabszolgája legyen a saját gyerekének. Pont ugyanúgy ahogy fordítva sok szülőnek gyereket sem azért kellene csinálni hogy legyen aki eltartja majd...

Összességében te azt írod, elkeserítő hogy valaki azt csinál a pénzével amit akar. Számomra meg ugyanolyan elkeserítő amikor mások, idegen emberek sajnálják tőlünk a saját pénzünket...

" januárban..paradicsomot ettek, az nagyon irritáló tud lenni."

Akkor most meg fogsz pukkadni, mert még paprikát is ettem a paradicsom mellé!

Mi most jól élünk, de nem volt mindig így. Én irigykedtem. Nem a nyaralásokra, hanem a "gondtalanságra". Hogy nem kell hónap végén fillérezni ha gyógyszert, cipőt kell venni a gyereknek, hogy nem kell 12 órázni, hogy nem okoz gondot ebédet rendelni ha elúszik a nap, nem kell idegeskedni ha 3 napja táppénzen van egyik szülő a gyerekkel stb.

Most, hogy jobban megy, arra fordítjuk a pénzt hogy minél többet legyünk együtt és a gyerekekkel.

Aki itt a Thaiföldi nyaralást értelmetlen pénzszórásnak tartja "amíg a nép éhezik" és hogy jobban is elkölthetné az az ember a pénzét az gondoljon bele hogy egy ilyen nyaralás nem az ablakon kidobott pénz hanem az fizeti rengeteg dolgozó ember fizetését (pl a reptéren dolgozó biztonsági őrökét, takarítókét, információs néniét, jegyeladóét, irodai dolgozókét, csomagtovábbítóét, földi irányítókét, reptéri buszvezetőkét, éttermi dolgozókét és még több száz akiről nem is tudunk) + taxisokét, utazási irodában dolgozókét, biztosítóban dolgozókét és ez még mind csak Magyarországon! Ezek az emberek mind munkanélküliek lennének ha nem lenne a sok "tehetősebb" ember aki ilyesmire "szórja" a pénzét.

Vagy bármi más amit pénzszórásnak gondolsz (akár luxuscikkek) az is mennyi embernek ad munkát!

Így működik a gazdaság, hogy a látszólag értelmetlen dolgok termelése hoz létre értelmes dolgokat pl fizetést.

Ha mindenki csak kenyeret meg vizet venne akkor annál többet senki nem is tudna megengedni magának.

Fatal_3rror_: egy részről övé az a pénz, ő dönthet róla. de ez nem azt jelenti, hogy bárhogy dönt az ugyanolyan jó. ha van egy cégem és bedöntöm, akkor az rosszabb, mintha felelősséggel vezetem. pedig az én tőkém.

nem akarom én megmondani pontosan mi minek számít. és nem is ebből az irányból nézem, mint te. egyszerűen azt mondom, hogy amikor olyan erőforrásokról dönt az ember, ami már bizonyos értelemben extra, akkor az felelősség. nem mindegy hogy dönt és hiába ő dönthet, mert olyan a társadalom, hogy rajta folyik át ez a pénz, ettől még ez nem az ő privát dolga. ez olyan, mint egy testben, ahol valami szövet neki áll zsír gombócot termelni. lehet megteheti, de az egész nem az, ahogy a test jól működik, aminek a része. nem szép és árt is az egésznek. és nem én akarom megmondani, hogy pontosan mik a jó döntések. de az nem jó, ha valaki azt gondolja, hogy bármit csinál a pénzével mindegy ő dolga. nézd meg a német társadalmat. ott a pazarlással szemben az építés az ami elismert.

(egyébként tipikusan a szegényebbek adnak a csöveseknek nem a gazdagok. volt több tudományos tanulmány mostanában, hogy akinek több pénze lesz, az érzéketlenebbé válhat társadalmilag. meg aki maga is lent van az jobban észleli, hogy mennyire nehéz onnan kijönni. bocs, de te is egyetemre jártál, ami már eleve a lottó ötös indulás az életben sacc. szóval az, hogy ott nem volt pénzed az nem az, amikor egy alsó rétegű valakinek nincs.

[link]

(és amúgy nincs bajom azzal sem, ha valami nagy vagyon felett rendelkezik. mert valakinek dönteni kell ezekről. valakinek gondoznia kell ezt, az állam rosszabb gazda. de ő meg legyen jó gazda)