Szegény (ebb) Szülők! Ti nem irigylitek a gazdag családokat?

Középosztálybeli családban nőttem fel.

Apám kifejezetten szegény családból származott, éheztek néha, ruha sem volt mindig.

Úgy neveltek, hogy a pénzt meg kell becsülni és be kell osztani.

Nemrég kiszámoltam, hogy a fizetésünk és a befektetéseink alapján nagyjából 900e Ft jövedelmünk van havonta. De ránézésre nem mondaná meg senki. Nem vágyunk státusz szimbólumokra. Nincs mutatós autónk, se jól látható márkajelzés a ruhánkon. A lányunk egyik legjobb barátja a szomszéd roma kislány, akikről tudom, hogy nem a legjobb körülmények között élnek. Próbálunk nem feltűnő módon ezzel-azzal segíteni nekik.

Bár a lányom még ovis korosztály és jó eséllyel felső középosztálybeli felnőtt lesz, szeretném ezt a szemléletet továbbadni neki. Hogy azzal barátkozzon, akit kedvel és ne hivalkodjon a pénzével/pénzünkkel. A tényleges anyag helyzetünkkel csak a szűk család van tisztában. Ők simán csak örülnek, hogy nem nélkülözünk, ennyi.

dolgozni kéne meg élni a saját életünket nem irigykedni

ez teszi tönkre az országot

Eloszor is, akinek dolgoznia kell a penzert nem gazdag, csak jomodo.

Masodszor, nem nem irigylem, csak egyszeruen igazsagtalannak tartom hogy a tobbseg kemenyen doldozik a mindennapi megelhetesert amig masok azt sem tudjak hogyan herdaljak el a javaikat.

Harmadszor: a boldogsagot penzert nem aruljak, lattam eleg sok, lelkileg roncs gazdag embert.

Ettol fuggetlenul igazsagtalan olyan orabert fizetni, hogy az alkalmazott szinte ehenhal, amig a vallalozo palotakat epittett Londonban, New Yorkban es a Hawaii szigeteken stb.