Szülők, ti kernetek pénzt az otthon lakó gyereketektol?

Azért kíváncsi lennék, hogy azok a válaszolók akik kérnének pénzt a gyerektől azok mit válaszolnának egy gyerektartásos témához? Mondjuk egy olyan kérdéshez, hogy apuka fizessen- e a felnőtt, de még tanulö gyermekének rokontartást?

"Hát persze!!Kutya kötelessége ha már megcsinálta!!!"

Azért itt néhány válaszoló nem teljesen értette meg a kérdést. Nem ugyanaz, ha úgy laksz otthon, hogy már állásod van, mintha tanulsz még és mellette diákmunkát vállalsz.

Azért egy diákmunkás fizetés mellett nem nagyon lehet sokat hazaadni. Főleg ilyenkor sulikezdéskor.

Az én szüleim mindig azt mondták, ameddig tanulok, támogatnak, de amint dolgozni kezdek, igenis álljak a lábamra. Ha otthon laknék, adnék haza természetesen, legalább az én részemet, illetve bevásárolnék ugyanúgy a hűtőbe, háztartásba. De diákmunkával nem sokat tudnák letenni az asztalra. A kajám, a telefonszámlám, ruházkodás, kikapcsolódás barátokkal szinte az egészet elvinné.

Tanuló, diákmunkázó gyerekemtől semmiképpen sem. Meg igazából a dolgozó, de otthon lakó ÉS elköltözésen iparkodótól sem. A pofámról sülne le a bőr, ha ugyan nem szorulnék rá, de lehúznám és nem segíteném a saját lakás felé igyekvő gyerekemet minden erőmmel... Normális és tehetősebb szülő 18-20 éves korára a gyerekét saját lakással indítja. Sem az én szüleim, és valószínűleg én sem fogom tudni ezt megtenni, de azt igen, hogy igenis ne meztelen fenékkel induljon.

Nyilván más a helyzet, ha rászorulnék, vagy ha a gyerek minden pénzét a szórakozásra költi vagy láthatóan hülyén bánik a pénzzel és esze ágában sincs előre gondolkodni. Na de azt is tegyük hozzá, hogy nem 18-20 éves gyereknél kell elkezdeni gondolkodni, hogy talán a pénzügyekkel is foglalkozzon. Egy csomó szülő tartja hülyegyerek pozícióban a saját gyerekét 18 éves koráig, utána pedig elvárja, hogy egyszer csak nőjön fel, és viselkedjen tapasztalt, bölcs 35 évesként.

Diákmelonál nem, azt rakja el.

Ha már dolgozik, de ott él, akkor igen (fizu pl harmadát) és betenném neki betétbe, amit majd odaadnék ha elköltözik.

Nos, ez nálunk ugy ment, hogy fizu felét le.kellett adni és a nagynéném, abbol vett uj cipöt, ruhát magának, és mellette folyamat rinyált h nincs pénzünk.

Másfél év után elköltöztem. Érdekes, a párommal böven kijövünk két keresetböl, pedog albérlet.

25-ös, akkor minek laktatok nála?

Szerintem nem kötelező olyan emberrel élni, akit utáltok.

Én szerencsére nagyon jó helyzetben voltam, amit nem is sejtettem.

Miután elkezdtem dolgozni 21évesen, szüleim havi 50-ezer forintot kértek tőlem reszsi/kaja hozzájárulásra. Mindig felvoltam ezért háboródva, kicsit sokaltam ezt az összeget. Maradt azért ígyis bőven a fizetésemből ami fedezte a saját kiadásaimat és még félretenni is tudtam belőle havi szinten. Albérletbe költözni nem akartam, 25 éves koromra jutottam odáig, hogy összegyűlt egy kis önerőm egy saját lakásra és eldöntöttem, hogy veszek magamnak egy lakást. Miután elkezdődött a lakás keresés, hitelek nézegetése stb, hatalmas meglepetésre a szüleim a kezembe adták forintra pontosan, a 4év alatt havonta hazaadott pénzemet. Nagyon levoltam döbbenve, hogy ez most mi meg miért. Mondta apám, hogy megtudták oldani az én pénzem nélkül is a megélhetést és minden kiadásukat, csak nem akarták, hogy hülyeségekre elverjem minden pénzem ezért találták ezt ki, hogy ha eljutok a lakás vásárlásig vagy kell valami komolyabb fontos dologra akkor legyen pénzem.

Én persze szerencsés voltam, hogy szüleim megtehették, hogy nem költötték el a haza adott pénzem, de ha elköltötték volna is szivesen adtam volna haza.